Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIV.
4968. sz. A lelkipásztorkodó papság egyik fontos feladata a háborús világban. 153 — XIV. A lelkiismeretlenül reánk kényszeri- tett és a békének összes áldásait kockára tevő háború, mely véreinket a harc mezejére szólította és igy a nemzetnek véres verejtékkel dolgozó mindennemű napszámosait javarészében az alkotó munkától beláthatatlan időre máris elvonta, kötelességünkké teszi, hogy az otthon maradottak, nevezetesen a lelkipásztorok hatványozott buzgósággal, kényelmet és magánérdeket nem ismerő önzetlenséggel és rendületlen kitartással állják meg helyüket a szorongatás e nehéz óráiban. Különösen faluhelyen, a szegény nép között lelkipásztorkodó papságra néznek e tekintetben nagy feladatok, melyeknek tekintélyénél fogva minden nagyobb nehézség nélkül meg is felelhet. Tudjuk mindnyájan, hogy a háborús állapot folytán az alkotó és a nemzet vagyonát gyarapító munka megbénult, amennyiben a férfierő legjava el lett szóllitva az eke mellől, és csatatéren keresi a nemzet igazát, becsületét. Miért is szerető főpásztori és aggódó hazafiúi szivem egész melegével kérve-kérem szeretett papjaimat, fogjanak össze a társadalom itthon rekedt jobbjaival és tegyenek meg tőlük telhetőén mindent, hogy józan előrelátással a reánk szakadt nyomorúság enyhittessék és a pusztulásnak kitett mezei jószág a lehetőség szerint megmentessék. Ezen tekintetből okos rábeszéléssel és tanácscsal buzdítsák az elöregedett embereket, a családi tűzhelyhez kötött asszonyokat, gyermekeket, fiúkat és leányokat egyaránt, hogy korai keléssel és késői fekvéssel hosszabbítsák meg az alkotó munka idejét, nem rettenve vissza, tekintettel a nagy szükségre, még a vasárnapi munkától sem, mert csak igy lehetséges Isten áldásának, a gabonának betakarítása és a földeknek, illetve szőllőknek megmivelése, amiből nemcsak nekünk itthon maradottaknak, hanem a győzedelmes háborúból visszatérő véreinknek is élnünk kell. Figyelmeztessék az otthon maradt tanulóifjúságot, hogy addig, mig az iskolák meg nem nyílnak, nekik is társadalmi és hazafiúi kötelességük a mezei munkával is foglalkozni. Úgy értesülök, hogy Németországban a tanulóifjúság a legnagyobb készséggel vállalkozott arra, hogy a termés betakarításánál, elcsóplésénél közre fog működni. Ha igaz az, hogy a munka nemesit, pedig igaz, úgy különösen a 23
