Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIII.
151 4901. sz. További intézkedések a háború idejére, különösen az otthonmaradottak segélye zésére. XIII. Fölséges királyunk hi vására lelkesedéssel vonulnak a tartalékosok, póttartalékosok és a népfölkelők a zászló alá, hogy forrón szeretett hazánkat vérök árán is megvédelmezzék. Bízva a jó Isten segítségében és az igazság diadalában, elhagyják mindazt, ami nekik itt a földön kedves és férfias bátorsággal szembenéznek a halállal. Mikor búcsút vesznek szüleiktől, hitveseiktől és gyermekeiktől, az égre emelt tekintettel fohászkodnak az Úr Istenhez : „Rád van hagyva a szegény ; te leszesz az árva segítője.“ (Zsolt. 10, 14.) Bizton remélik, hog3ľ az isteni Gondviselés nem feledkezik meg azokról, akiknek a háború idején kenyeret nem kereshetnek és akik fölé nem nyújthatják ki védő férfikarjukat. Hiszik, hogy a könyörületes Isten megindítja az irgalmas sziveket és segítséget nyújt a szükség idején. S a haza hősi harcosainak nem szabad ebben a hitökben csalatkozniok. Nem engedheti meg a magyar társadalom, hogy a harcmezőn ezer veszély között vitéz katonáinkat sorvassza és eméssze a gondolat, mi lesz otthon maradt családtagjaikkal. Borzasztó vád volna ellenünk, ha a szivünkbe hasító ágyúdörgés, puskaropogás és kardcsattogás között még a katonáknak panaszos imáját is kellene hallanunk: „Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom, megzavarodott a busulásban szemem, lelkem és testem. Mert el fogyatkozott életem a fájdalomtól és esztendeim a fohászkodásokban. Erőm az ínségben elgyöngült és csontjaim megrendültek.“ (Zsolt. 30, 10—-11.) Le kell vennünk a harcosok szivéről a gondok terhét. Gondoskodnunk kell elhagyott öreg szülőikről, tehetetlen hitveseikről és kicsiny gyermekeikről. Lehetővé kell tennünk, hogy ahol a fórfierő hiányzik, ott a nők elvégezhessék a legszükségesebb gazdasági munkát és betakaríthassák a földnek termését. Azért lehetőleg minden községben állítsunk népkonyhát, hogy a kenyérkereső nélkül maradottakat élelmezzük és a gyermekek számára nyissunk napközi otthonokat, hogy az anya zavartalanul végezhesse azt a kötelességet is, amely férjének távozásával a gazdaság körül reá hárult. Ezen jóléti intézmények megteremtésében és vezetésében a lelkipásztoroknak kell a vezetőszerepet betölteniük. Elvárom T. Papságomtól, hogy a községi elöljárósággal, a tanítói karral és a jótékony' egyletek vezetőségével egyetértve és karöltve, a legnagyobb önfeláldozással álljon ezen jóléti intézmények
