Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
I.
9 áltozásait hajtja át a téli szél. Katholikus társadalom, ki első vagy minden jóban, minden kötelességtelj esitésben, mellyel Isten és embertársaid iránt tartozol, siess a nyomorgók segitsógére; kétszeresen segít, ki gyorsan segít; s aki szükségleteit most teljesitteti a dolograváró munkáskezekkel, nemcsak azt nyeri el, amire szüksége volt, hanem lelkiismerete a jótett melegségével is megtelik. S a fölse- gitett munkásnép szivében is kigyul a megértés, hála és felebaráti szeretet fénye s ha kihamvadt volna a hit az Egyház és Krisztus iránt, úgy az is föllobog szivében ismét, mikor megérzi a katholikus társadalom segitő jobbját. 6465/1913. sz. Katii, tanítók javadalmazásának egyenlősítése az államiakéval nem von maga után államsegélycsökkenést. A nagym. vallás- és közokt. m. kir. miniszter urnák alább közlendő rendeleté elejét akarja venni amaz aggodalomnak, mintha a kath. iskoláknál alkalmazott tanitók javadalmazásának egyenlővé tétele az államiakéval az engedélyezett államsegély leszállítását vonná maga után. E rendelet értelmében szabadságukban áll a kath. iskolák fentartóinak az iskoláiknál államsegély mellett alkalmazott tanitók fizetését, lakáspénzét, sőt családi pótlékát is saját jövedelmi forrásaikból az állami tanítókét meg nem haladó méretekben megállapítani anélkül, hogy e miatt a különben kijáró államsegély leszállításától tartaniok kellene. A közigazgatási bizottságokhoz intézett és az egyházi hatóságokkal is közölt rendelet szövege a következő: 18494/1913. szám. VI/c. o. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisztertől. A községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanitók illetményeinek rendezéséről szóló 1913. évi XVI. törvénycikk érvényben hagyta az 1907. évi XXVII. t.- c. 14. §-ának második bekezdésében foglalt ama rendelkezést, mely szerint az iskolafenntartónak jogában áll az államsegéllyel kiegészített tani tói javadalmazást az állami tanitók fizetése arányában saját erejéből felemelni, anélkül, hogy ennek következtében a már megállapított államsegély megvonható vagy leszállítható lenne. Ebből kifolyólag a községek és hit- felekezetek mint iskolafentartók ma is jogosítva vannak arra, hogy tanítóik illetményeit az állami tanitók fizetésének arányában saját erejükből kiegészítsék. E jog gyakorlatánál természetesen figyelemmel kell lenni arra, hogy az 1913. évi XV. és XVI. tvcikkeknek a tanítói fizetés mennyiségére vonatkozó rendelkezései folytán az ugyanazon fizetési osztály- és fokozatba sorolt állami, valamint községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanitók fizetése most már teljesen azonos s a tanitók e két csoportja között mindössze az a különbség áll fenn, hogy mig az állami tanitók valamennyi fizetési osztály- és fokozatban négy évenként, addig a községi és hitfelekezeti elemi iskolai tanitók a III. fizetési osztály egyes fokozataiban öt évenkint lépnek elő, amely rendelkezésem végeredménye az, hogy az említett két csoporbeli tanitók fizetése között csakis időlegesen van különbség. Nevezetesen az állami elemi népiskolai férfitanitó szolgálatának 7., 11—12., 15—17., 19—21., 23—25. és 27—29. éveiben évi 200 koronával, 31—33. és 35—37. éveiben évi 300 koronával, — a nőtanitó pedig szolgálatának 9., 13—14., 17—19., 21—23., 25—27. és 29—31. éveiben évi 200 koronával, 33—35. és 37—39. éveiben pedig évi 300 koronával 2