Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XII.
149 Népeimhez! Legliőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralevő éveimet a béke műveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam. A Gondviselés azonban másként há- tározott. Egy gyűlölettel telt ellenség üzelmei kényszerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarkiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására és területi épségének biztosságára. A szerb királyság, a melyet állami létének első kezdetétől fogva egészen a legújabb időkig úgy elődeim, mint Én is támogatásban és segítségben részesítettünk, gyorsan felejtő hálátlansággal már évekkel ezelőtt az Ausztria és Magyarország ellen való ellenségeskedés útjára lépett. Az a rendelkezésem, a mellyel Boszniában és Hercegovinában teljesített három évtizedes áldásos bókemunka után ezekre az országokra is kiterjesztettem uralkodói jogaimat, Szerbiában a féktelen szenvedelem és elkeseredett gyűlölet kitöréseivel fogadtatott, holott ez ország jogait semmi tekintetben nem sértette. Kormányom akkor az erősebbnek szép jogával élve, a végletekig vitte elnézését és engedékenységét, csak csapatainak a béke- létszámra leszállítását és azt az Ígéretet kívánta Szerbiától, hogy a jövőben a béke és a barátság utján fog járni. A midőn két évvel ezelőtt a török birodalommal állt harcban Szerbia, kormányom ugyancsak a mérséklet szellemétől vezettetve, a monarkia legfontosabb életföltételeinek megóvására szorítkozott. Első sorban ennek a magatartásnak köszönhette Szerbia a háború céljainak elérését. Mindig magasabb hullámokat vet az Ellenem és Házam ellen érzett gyűlölet. Mindig leplezetlenebből lép előtérbe az á törekvés, amely Ausztria és Magyarországgal elválaszthatatlanul egybetartozó terű- * letek elszállítására irányul. A határon bűnös áramlat csap át, a mely a monarkia délkeleti részén az állami rend alapjainak megingatására, a népnek, a melyről oly atyai szeretettel gondoskodom, az uralkodóház és a haza iránti hűségtől való eltántoritására és a felnövő ifjúság félrevezetésére s az őrület és a hazaárulás bűnös tetteire való fölizgatására irányul. Gyilkos merényletek egész sorozata s egy tervszerűen szőtt és keresztülvitt összeesküvés, melynek borzasztó sikere szivén talált Engemet és hű népeimet: ime, ezek messzelátható véres nyomai a Szerbiából munkába vett és vezetett titkos üzelrneknek. Ezt a tűrhetetlen aknamunkát meg kell állítani, Szerbia ezen folytonos kihívásainak véget kell vetni, ha sértetlenül fönn akarjuk tartani monarkiám méltóságát és becsületét, ha a folytonos megrázkódtatásoktól meg akarjuk óvni annak állami, gazdasági és katonai fejlődését. Hiába tett kormányom még egy utolsó kísérletet, hogy békés eszközökkel érje el ezt a célt s komoly, figyelmeztetéssel megfordulásra bírja Szerbiát. Szerbia visszautasította kormányomnak mérsékelt és igazságos kívánságait és megtagadta azon kötelességek teljesítését, a melyek népek és államok békés együttélésének természetes és szükséges alapjai. Fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem. Nem teljesült az a reménység, hogy
