Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

I.

7

ről, hanem arról van szó, létezik-e a . . .-i uradalmat terhelő és jelenlegi birtokosát is kötelező kegyuraság: ezen kérdés eldöntése nem terelhető a polgári biróság elé, kanem a közigazgatás hatáskörébe utalandó.

Jóváhagyandó volt ez okból az I. fokú főszolgabírói véghatározat azon része, mellyel ezen ügyben hatáskörét megállapította.

De jóváhagyandó volt ezen véghatározat azon része is, mellyel a kegyúri jogviszony fennállását megállapította, nem csupán indokainál fogva, hanem azért is, mivel azon kegy urasági jogviszonyt alapitó tények, factum concludensek, melyek utján a kegyúri jog szerint írásbeli szerződés nélkül is kegyuraság jön létre, a „fundus“, az „aedificatio“, a „dos“ — a jelen esetben határozottan megállapitta- tott. Jóváhagyandó volt az I. fokú véghatározat ezen része továbbá azért is, mivel a panaszlott által hivatkozott canonica visitatio önmagában nem bizonyítja azt, hogy ami az okmányban felsorolva nincs, más utón nem volna bizonyítható. Már pedig a jelen esetben a kegyuraság létezését nagyszámú adatok bizonyítják. Az úrbéri rendezésre sem történhetik hivatkozás, mivel az uradalom adományozhatott ugyan a zárdának valamely ingatlant; azt azonban csak állítja a panaszlott, de mivel sem bizonyítja, hogy ez az adományozás a kegyúri kötelmek megváltása fejében történt volna.

Feloldandó volt azonban az I. fokú véghatározatnak ama része, mely a feleket a kegyúri jog terjedelmének meghatározása végett a polgári bírósághoz utasította.

Az előbb idézett 32,915/1897. számú minisztertanácsi határozat ugyanis kimondotta, hogy nemcsak a kegyuraság létezése, hanem az abból folyó jogoknak és kötelezettségeknek vagyis a kegyúri kötelezettségeknek megfelelő szolgáltatásnak és vagyonjogi következményeinek kérdése is a közigazgatási útra tartozik. Ezen világos irányadó döntéssel szemben nincs helye a kötelezettség teljesítése és jogi megállapítása között való megkülönböztetésnek. Ez a megkülönböztetés és a hatásköröknek a főszolgabírói véghatározat értelmében való megosztása a legteljesebb ellenmondásra és jogbizonytalanságra vezetne. Ha a kegyuraság létezését a közigazgatási hatóság, mig a terjedelem, illetőleg tartalom megállapítását a rendes biróság döntené el, és a megállapított kötelezettség teljesítésének kérdése ismét közigazgatási útra tartoznék: megtörténhetnék, hogy a kegyuraság létrejöttét és létezését a közigazgatási hatóság megállapítaná, viszont a rendes biróság a per eredményeként konkrété azt mondhatná ki, hogy a kegyúri viszony sem ezt, sem amazt a jogot, illetve kötelezettséget, sem általában egyiket sem tartalmazza.

így bekövetkeznék az, hogy a köz- igazgatási hatóság által már jogerősen megállapított praejudicium alapján a biróság kénytelen volna a kegyuraságnak valami tartalmat adni, holott meggyőződése szerint ilyen esetleg fenn nem forog; vagy ha megállapítaná a tartalom hiányát, akkor lényegében felülbírálná a közigazgatási hatóságok döntését és megállapítaná, hogy nincs kegyuraság. Ez okból utasítani kellett a közigazgatási hatóságokat, hogy szabályszerű bizonyító eljárás alapján állapítsák meg a kegyúri jogviszony terjedelmét, illetőleg tartalmát is.