Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
III.
30 vagy irántam, hogy éltetsz! Mily jó nekem, hogy még élek és neked szolgálhatok ! Figyelmeztessük, hogy minden veszélyben s kisértésben, rossz gondolatok és csábítások közt, bizalommal kérje az Urat: segits Uram, segits, világosíts s vezess! Követlek. Tanítsák gyermekeiket a Szűz Anyához fohászkodni: „0 szeplőtelenül fogantatott szent Szűz, könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk“ — s a Megváltóhoz: „Jézusom, irgalmazz.“ Vezessük igy be s neveljük rá a gyermeket, hogy Istenből kiindulva erősen akarjon, buzgólkodjék s törekedjék. Már most semmi sem segít erre a meleg, lelkes vallásosságra, legyen szó akár gyermekekről, akár meglett emberekről, mint az Ur Jézus alakja s a hozzá való szerető, bizó ragaszkodás. Öt kell szem előtt tartanunk s tőle kell tanulnunk szeretetet Isten s emberek iránt; tőle kell tanulnunk kötelességtudást, hűséget és kitartást; tőle kell tanulnunk lelki békét és küzdelmet s azt, hogy hogyan kell istenesen élni, dolgozni s áldozni. Ebbe az irányba könnyű beleterelni a gyermekek lelkét; könnyű fölóbreszteni figyelmüket az Ur Jézus élete s az evangélium szép elbeszélései iránt, melyekből kiemelhetjük a bennük rejlő tant s életirányt. Ezen fárad az iskola s a hitoktatás ; de segítsék meg az iskola munkáját a jó szülők s ismételjék a gyermekekkel otthon a leckét s beszéljék el ők is Krisztus életét. Főleg a gyermek Jézus példáját kell az ifjúság elé állítani, hogy a gyermekek s ifjak, mikor otthon szót fogadnak s atyjuknak s anyjuknak segítenek, mikor iskolába vagy templomba mennek, gondoljanak rá arra, hogy hogyan is járt Krisztus a názáreti utcákon, hogyan élt otthon, hogyan engedelmeskedett s dolgozott már mint ifjú. Mikor otthon reggel, délben, este imádkoznak, gondoljanak a Szentcsalád s Jézus imájára ; mikor magukat meg kell tagadniok s egyetmást maguktól megvonniok, tegyék ezt Jézus példájára. Erre a gondolkozásra gyakori figyelmeztetéssel kell a gyermeket rászoktatni s nem szabad azzal beérnünk, hogy mondjuk: tégy úgy mint a gyermek s az ifjú Jézus tett, hanem az egyes erény gyakorlatokat vagy önmegtagadásokat a gyermekkel meg kell beszélnünk, azokat neki megmagyaráznunk s jól szivére kötnünk. így pl. ha a gyermek makrancos, dacos, akkor valamely ünnepélyesebb alkalommal, pl. ünnep vagy vasárnap, templomból hazajövet a szülő beszél gyermekével s megérteti vele, hogy Jézus hogyan engedelmeskedett; nem elég azt mondani: no hát te is engedelmeskedjél s nem elég a gyermekkel megfogadtatni, hogy igazán engedelmes lesz ; hanem meg kell vele beszélni a nehézségeket, rá kell mutatni a rossz, nehézkes természetre, mely fölötte uralkodik s melyet neki le kellene győznie; meg kell vele beszélni, hogy mit fog majd édes anyja vagy atyja akkor, amikor engedelmeskednie kell, eszébe juttatni, hogy megemberelve magát, erősen akarjon s tényleg engedelmeskedjék. . Azt is lehet kilátásba helyeznünk, hogy az esetben, ha engedelmeskedik s rossz természetét legyőzi, valami elismerésben, dicséretben, jutalomban lesz része. Beszéljük meg a gyermekkel kötelességeit s buzdítsuk, hogy teljesítse azokat jól, mert teheti s csakis tőle függ. Mindenütt pedig a háttérben ott ragyogjon Jézus alakja, úgy, hogy a gyermek összes jó gondolatait, vágyait s nehézségeit, küzdelmeit s kötelességeit őreá vonatkoztassa. Mily nagy eredmény, ha
