Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
150 útmutatása mellett Isten országának kiépítése, a hitélet és a malaszt-életnek felfrissítése, megújítása céljából lelkűnkben. Meg vagyok győződve, hogy mindannyian bőségesen merítettünk a kegyelmek forrásából és hogy magunkkal visszük mindazon kellékeket, amelyekről sz. Pál apostol azt mondotta, hogy azok az Isten országának alkotó elemei, t. i. az igazságot, a békességet és az örömöt a Szenlélekben. Magunkkal visszük Istennek ezen kegyelmeit, hogy otthon híveinkkel is mint lelkigyakorlataink édes gyümölcsét közöljük, hogy bennük is Isten országát, annak igazságát, békességét és a Szentlélek örömét terjesszük és gyarapitsuk. Elmélkedéseinkben bőséges anyagot nyertünk lelki vezetőinktől arra nézve, hogyan kelljen ezen célt elérnünk. Oly részletes, oly gyakorlatias, oly mélyen szántó útmutatásokat kaptunk, és oly ékesszólással, meggyőző erővel előadva, hogy azokhoz nincs mit hozzá adnom; csupán csak azt mondom: fac secundum exemplar et vives. Teljesítsük az ő tanácsaikat, útmutatásaikat, és bizton elérjük célunkat úgy magunkat mint híveinket illetőleg. Engedjék meg tisztelendő testvérek, hogy mielőtt elbúcsúznánk, egy a bécsi eucharisztikus kongresszus alkalmával megjelent munka kapcsán néhány eszmét megpendítsek, melyek engem olvasás közben különösen megragadtak és a melyekről azt gondolom, hogy Isten országának a jelen időkben különösen az Eucharistia kultuszával való terjesztésére ösztönül szolgálhatnak és arra alkalmasak. Minden kornak meg vannak a maga vezető eszméi és aki azokat ellesi, aki azokat felismeri, nagy hatást, nagy eredményt képes elérni. Ennek a psichológiája az, hogy ezek az eszmék mind benn vannak az emberek elméjében, ha nem is öntudatosan, hanem előzményeikben, ugv mint a tűzkőben a szikra, és csak acélra és taplóra van szükség, hogy a kemény kő tüzet gyújtson. Az úgynevezett vezető férfiak ellesik ezeket az eszméket és azok hirdetőivé lesznek s ezen eszmék ügyes kihasználásával tudnak nagy hatást gyakorolni nemcsak kortársaikra, hanem az utókorra is. Ezekről az eszmékről és ezekről a vezető férfiakról mondjuk, hogy amit tesznek, amit mondanak, az az idők jele. Jó és rossz értelemben. Jó értelemben az idők jele mindenütt és mindenkor az Ur Jézus volt. Mert ő a világnak úgy térben mint időben középpontja; minden körűié forog és minden tőle indul ki, úgy hogy igen helyesen mondja szent Pál apostol: Christus heri et hodie ipse et in saecula. Mindig és mindenütt Krisztus az idői'; jele. Már a jeruzsálemi templomban mikor az öreg Simeon karjaira vette a kisdedet, már akkor az idők jelének jelölte meg mondván: Positus est hic in ruinam et in resurrectionem multorum in Israel: et in signum cui contradicetur.“ (Luc. 2, 34.) 0 jel, melynek ellene mondanak, O jel, mely körül a világ két táborra oszlik, az egyik vele tart, a másik pedig ellenkezik vele. Krisztus az idők jele. 0 maga is annak tartotta magát és kívánta, hogy annak tartsák. A farizeusok akkor, midőn az Ur Jézus azt a nagy csodát művelte a pusztában, hogy 3000 embert és annyi asz- szonyt és gyermeket két kenyérrel táplált, a sadduceusokkal szövetkezve le akarták azt kicsinyelni és jelet kívántak tőle az égből. Az Ur Jézus pedig feddésképen
