Circulares literae dioecesanae anno 1911 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XIV.

148

felügyelő, Nyitra egyházmegye, — Kolozs- váry Mihály prépost-kanonok, egyház- megyei főtanfelügyelő, Vác egyházmegye.

d) Az alap tagjainak képviselői gyanánt:

Ugyanazon §. d) pontja szerint az egyes egyházmegyék tanítói választás útján mint képviselőket kiküldötték: Besztercebánya Béres András besztercebányai tanítót, — Eger főegyházmegye, Szőke Sándor egri tanítóképzőintézeti tanárt, — Erdélyi egyházmegye id. Józsa Sándor ditrói kántortanítót, — Esztergom főegyházmegye Bertalan Vince képezdei tanárt, — Kalocsa főegyházmegye Eve- tovics János bácsi plébánost, — Nyitra egyházmegye Jakubovics Sándor nyitrai elemi iskolai igazgató tanítót, — Szatmár egyházmegye Erdélyi Imre főgimnáziumi tornatanárt Szatmárról, — Székesfehérvár egyházmegye Házy Ferenc dinnyési kántor- tanítót, — Szombathely egyházm. Fejes János szombathelyi püspöki iskolai tanítót, — Vác egyházm. Miokovich Antal váci tanítót, -— Veszprém egyházm. Busznyák Ferenc hajmáskéri tanítót. — Mint vendégek jelen voltak: Ember Károly budapesti kir. kath. tanítónőképző-intézeti igazgató-tanár, a Kath. Tanügyi Tanács vil. elnöke, Cfyőrffy János székesfővárosi igazgató-tanító, Urbányi József székesfővárosi tanító, Szepessy Sándor mikesfalvi, Koller Károly csobánkai áll. isk. igazgató- tanítók, DomjánKároly várpalotai plébános, Wohlmuth Ernő segédszerkesztő Budapestről és Fekete Árpád t. számvevő, titkár Esztergomból.

II. Walter Gfyula elnök a nagy számban megjelentek által a legszivélvesebben üdvözöltetvén, a következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést:

Mélyen Tisztelt Középponti Bizottság!

Midőn a közelgő vihar előjelei tüne- deznek fel a látóhatár sikján, mindenki önkéntelenül is a pusztítás eshetőségeire gondol és óvintézkedéseket tesz, amelyek a rombolás veszélyét elháríthatják, vagy legalább csökkenthetik. Ilynemű elővigyázatra és éberségre kell azoknak a szellemi áramlatoknak is buzdítaniok, amelyek az anyagiaknál sokkal becsesebb erkölcsi javak kockáztatásával fenyegetnek.

Nyugat felé újabban igen sötét fellegek tornyosulnak a nevelés és oktatás egén. Merész nézetek villámai cikáznak. Veszedelmes elvek fuvalmai hasítják a levegőt. Téves tanok félelmetes moraja hallatszik.

Nem hosszú idő előtt még érintetlen szentély volt az iskola Franciaországban. Bevehetien erőssége a vallás, erkölcs és jellem eszményeinek. Ma rideg műhely, amelyben az ész fejlesztésének egyoldalú munkája folyik. A legmerevebben zárkózik el a fontos kötelmek elől, amelyek a kedély és szív nemesítését sürgetik.

Nem újak az eszmék, amelyeket a paedagogia francia előharcosai napjainkban hirdetnek. Nem újak az elvek, amelyeket dicsőítenek. Dédelgetett kedvencei voltak már a nagy forradalomnak, amely kíméletlen hadat indított a vallás tanításai ellen. Ezek teljes háttérbe szorítása, a független erkölcs meghonosítása, az ész istenítése azon törekvések ma is, amelyek megvalósításáért jobb ügyhöz méltó elszántsággal és kitartással szállanak síkra.

Világosan kifejezik e törekvéseket a megdöbbentően merész szavak, amelyek Aulard tollából folytak.

„Az első köztársaság vezérférfiainak fő ügyekezete a vallás kiirtására irányult.