Circulares literae dioecesanae anno 1910 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XVII.

201

mint tárgytalant visszautasította, azt a közgyűlés elé nem vezérelte, miután a bizottság előtt levő okmányokból kitűnt, hogy nevezett plébános nyugdíjaztatása iránti kérvényét szept. 9-én visszavonta és az egyházi főhatóság őt a lelkészkedő papság sorába visszahelyezte; nem lehetett tehát már többé szó nyugdijösszeg megállapításáról.

Ronchetti Antal 1909-ben újból kérte nyugdíjaztatását az egyházi főhatóságtól, egyben a főegyházmegye kötelékén kivül töltött éveinek beszámítását is. 0 Emi- nenciája 1909. nov. 6-án 7002. sz. a. ebben az ügyben végleg dönteni méltóz- tatott. (Lásd XVIII. ülés jegyzőkönyvét 6. oldalon.)

A középponti bizottság ennek és a szabályzat 45. §-a alapján, 25 évi szolgálatot számított be kérvényezőnek; kötelezte őt 750 koronának lefizetésére, de a 43. §. alapján a Ronchetti által az 1907. évi közgyűlésen a nyugdíjalapnak adományozott 500 koronának betudásával. Egyben kijelentette a k. bizottság, hogy nyugdíjaztatási ügyét újból letárgyalni nem kívánja, mert az indító okok, melyek nyugdíjazását első Ízben kívánatossá tették, nemcsak hogy nem szűntek meg, de fokozottabb mértékben fennállanak.

Kötelességszerüleg kell még a m. t. Közgyűlés tudomására hoznom, hogy mily álláspontot foglalt el a középponti bizottság, a méltóságos esztergomi főkáptalan azon nemes elhatározásával szemben, mellyel az a máriavölgyi (Pozsony megye) kegyhely közelében lévő kastélyt tartozékaival együtt „papi otthon“ céljaira a nyugdí j intézetnek megvételre felajánlotta. Az eladási ár 80000 koronában volt megállapítva, mely tetszésszerinti időközöben lett volna törleszthető, feltéve, hogy annak évi 3600 koronát kitevő 472% kamatait a nyugdijintézet fizeti és a kastély bútorzatát és felszerelését 3848 korona becsáron magához váltja.

A kérdéses ingatlan megtekintésére hármas bizottságot küldött ki a központi bizottság, egyben kérve 0 Eminenciáját, hogy körlevélben szólítsa fel a papságot, hogy „a papi otthon“ létesítésének esz- méje felől nyilatkozzék.

A középponti bizottság 1909. nov. 23-án tárgyalta ismét az ügyet. A hármas bizottság a máriavölgyi kastélyt papi otthon számára alkalmasnak jelentette ki, de egyúttal aggályát fejezte a megvásárlással járó nagy terhek vállalása iránt. A főegyházmegye 49 alesperesi kerülete közül 47 válaszolt a papi otthon létesítése iránt hozzá intézett kérdésre. 14 általánosságban helyeselte egy országos papi otthon létesítését, 33 kerület ellenezte, és csaknem mind megegyezett abban, hogy ne történjék vásárlás az uj papi nyugdíjintézet terhére. Ily körülmények között a kp. bizottság megköszönte az esztergomi székesfőkáptalan önzetlen jóindulatú ajánlatát, de azt el nem fogadta azon indoknál fogva, mert a papság az eszmét kedvezőtlenül fogadta, mert a vételárat és az átalakítási költségeket az eléggé még meg nem izmosodott nyugdíjintézetre nagy tehernek vélte, mert* a kerületek állásfoglalása után nem volt remélhető, hogy az otthonnak állandóan 20— 30 tagja legyen, kikre pedig feltétlenül szükség lett volna, hogy a papi otthon gondozásával megbízandó személyzet ellátási költségei fedezve legyenek.

E szép terv tehát meg nem valósult, remélhetőleg csak egyelőre és rövid időre, mert alig képzelhető áldásosabb dolog, mint az elaggott papoknak tömörülése