Circulares literae dioecesanae anno 1909 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XVI.

174

A negyvenkilenc alesperesi kerület közül negyvenhét válaszolt O Eminenciá- jának a körlevélben közzétett felhívására.

Bár a beérkezett válaszok közül 33 ellenvéleménnyel szemben 14 általánosságban helyeselte s szívesen fogadta az eszmét, hogy országos jellegű papi otthon létesíthessék, mindazonáltal a kerületi papság véleménye majdnem egyértelműleg megegyezett abban, hogy e papi otthon ne az új papi nyugdíj-intézet vagyonából és terhére létesittessék s hogy a máriavölgyi kastély és tartozékai se vásároltassanak meg az új papi nyugdíjintézet tőkéiből.

Ezen vélemények meghallgatása után a kp. bizottság a legkülönbözőbb szempontokból behatóan megvitatván e kérdést, a következő határozatot hozta:

Bár a kp. bizottság az esztergomi székes főkáptalannak valóban önzetlen s messzemenő jóindulatról tanúskodó ajánlatával szemben hálás köszönettel adózik, mindazonáltal tekintettel az alesperesi kerületeknek az ajánlat elfogadásával szemben tanúsított kedvezőtlen állásfoglalására,

tekintettel továbbá arra, hogy a kastély helyreállításával s átalakításával járó tetemes kiadások a különben méltányos vételárral együtt a még eléggé meg nem izmosodott nyugdíjintézetre fölötte nagy teher gyanánt nehezednének,

tekintettel végül arra, hogy a „Papi Otthon“ gondozásával megbízandó személyzet ellátási költségei csak úgy volnának fedezhetők, ha az „Otthon“-t legalább is 20—30 tag igénybe venné, amire a kerületi papság véleményének meghallgatása után számítani alig lehet: a kp.

bizottság a máriavölgyi kastélyra és tartozékaira, mint a szókesfőkáptalan által az új papi nyugdíjintézetnek megvételre felajánlott ingatlanra számot nem tart.

II. Nyugdíjazási ügyek:

1. Előadatott, hogy Horváth József nagymegyeri plébánost, mivel a lelkipásztori munkálkodásra minden tekintetben képtelenné vált s mivel nyugdíj kérvényét többszöri felszólításra sem terjesztette be, az egyházhatóság 1909. évi ápr. hó 22-én 2637. sz. a. kelt rendeletével más, bár a nagymegyeri plébániánál gyengébb java- dalmazású beneficiummal egyenértékű nyugdíj állományba helyezte per oeconomicam remotionem, és számára a régi nyugdíjalap terhére 1909. évi május hó 1-én kezdődő hatállyal 1200 korona évi nyugdijat folyósított.

A komáromi főesperességi bizottság véleményében oda nyilatkozott, hogy a részére kiadott iratokból kitűnik, miszerint a jelen esetben a papi nyugdíjintézet alapszabályaiban megkíván tató munkaképtelenség minden tekintetben fennforog, miért is Horváth József nyugdíjaztatása ellen észrevételt nem tesz s a nyugdíjra való jogosultságát megállapítja.

Mindezek alapján a kp. bizottság javasolja, hogy Horváth József volt nagymegyeri plébános 1876. julius hó 16-án a főegyházmegye címére történt felszentelésétől kezdve 1909. május hó 1-ig, megszakítás nélkül folyó szolgálatának beszámításával az uj nyugdíjintézet terhére nyugdijaztas- sék, részére a nyugdijintézeti szabályok 45. §-a értelmében ezen szolgálat után járó 1660 korona összeg 1909. évi május hó 1-től folyósittas- sék, ennek megfelelően a már folyó-