Circulares literae dioecesanae anno 1909 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
168 4174. sz. A tankötelesek erkölcsi nevelése. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. | minisztérium október 7-én 78395. sz. alatt egy igen figyelemre méltó rendeletet intézett a tankötelesek erkölcsi nevelése tárgyában a kir. tanfelügyelőkhöz. Minthogy az erkölcsi nevelés kérdése a kath. pedagógia egyik legfontosabb tétele, amelynek sikeres megoldásától függ a nevelés értéke, azért a tanügyi kormány rendeletét azzal az észrevétellel közlöm az egyházmegye tisztelendő papságával és t. tanitóival, hogy amit a tanügyi kormány a komoly pedagógia alapján a népiskolai tanulók erkölcsi nevelése érdekében szükségesnek tart, azt a hitvallásos alapon álló kath. pedagógia fokozottabb mértékben igyekezzék érvénye- siteni. „Mindinkább általánossá válik — úgymond a rendelet — az a panasz, hogy a népoktatási intézetek tanulóinak erkölcsi érzületében, gondolkozásmódjában és kedvtelésükben kóros elfajulás tünetei észlelhetők. Megdöbbentő példákat szolgáltat a tapasztalat, melyek nemcsak a felnőttek és serdültebb ifjúság, hanem a mindennapi tanköteles korban levőknek erkölcsi tekintetben való züllöttségéről tesznek tanúbizonyságot. A baj elsősorban a társadalom legalsóbb rétegeiből származó egyének gyermekeinél mutatkozik, ennélfogva annak orvoslása, vagy legalább is tovább terjedésének megakadályozása ott képezi egyik legsürgősebben megoldandó feladatát valamennyi arra hivatott tényezőnek. A népiskola volna elsősorban hathatós tényező arra, hogy a fentebb kör- vonalozott baj terjedésének gát vettessék azáltal, hogy az iskola a tanköteles gyermekek erkölcsi érzületének fejlesztésére, I egy szóval nevelő munkára is törekedjék. Elismerem ugyan, hogy e tekintetben nehéz feladat hárul az iskolára akkor, midőn a gyermek már a szülői háznál és a lelki benyomások felvételére legfogékonyabb korában oly környezetben kénytelen élni, hol a teljes műveletlenség folytán, de még inkább a szegénységgel járó nyomorúságos életmód és lakás- viszonyok következtében — midőn különösen nagy városokban sokszor több szegény család kicsiny, szűk és piszkos helyiségben van összeszoritva — oly tapasztalatokat szerez, melyek az erkölcsi érzés eltompitására inkább, mint kifejlesztésére alkalmasak, kétségtelennek tartom azonban, hogy az elemi iskolák tanitói — amennyiben hivatásukat helyesen képesek felfogni — az iskolákban a bitoktatást teljesitő lelkészekkel karöltve, nagy mértekben előmozdíthatják a tanköteles korban levő gyermekek erkölcsi színvonalának emelését célzó törekvéseket és pedig az által, ha egyrészt a tankötelesek magaviseletét az iskolán kivül is igyekeznek figyelemmel kisérni és befolyásolni a szülőket oly irányban, hogy maguk is jó példával járjanak elő és gyermekeiket erkölcsös módon neveljék, másrészt pedig — s ez már sokkal inkább módjukban áll — az által, hogy az iskola falain belül igyekezzenek közvetlenül a gyermekekre hatni, megragadván minden kínálkozó alkalmat arra nézve, hogy a gyermek lelkében szunnyadó nemesebb ösztönöket életre keltsék, feltárván előttük az erkölcsi életmódból háramló előnyöket, viszont az erkölcstelenséget követő lelki és anyagi züllés nyomorúságait, egyszóval a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében vett népnevelői hivatásuknak tegyenek eleget.
