Circulares literae dioecesanae anno 1909 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIV.
159 6878 sz. Papitized kárpótlása illetékegyen értékmentés agnoscant. Amen. Praesenti in perpetuum valituro, absque ulla Brevis expeditione. Contrariis quibuscumque non obstantibus. L. f S. A. Can. Gfiambene, Substitutus pro Indulgentiis. 12596/1909. P. szám. — Ő Felsége a Király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság...............lakosnak illetékegyenérték ügyét, melyben az N—i m. k. adóhivatalnál terhére az 1908. évi Gr. Gr. 48. t. sz. alatt előirt 61 korona 46 fillér évi illetékegyenérték törlése iránt beadott föllebbezését a x—i m. k. pénzügyigazgatóság 1909. évi március hó 23. napján 4252. sz. alatt kelt végzésével elintézte, a N. N. által beadott panasz folytán 1909. évi május hó 11. napján tartott nyilvános ülésben tárgyalás alá vevén, következőleg ítélt: A m. kir. Közigazgatási bíróság a panasz tárgyát tevő illetékegyenértéknek törlését elrendeli. Indokok: Az 1848. évi XIII. t.-c. midőn a papi rendnek a papitizedről történt lemondásáttörvénybe iktatta, kilátásba helyezte, hogy a kisebb rendű papság ellátásáról gondoskodás fog történni. Ennek folytán számos plébános élvez az országos földtehermentesítési alapból a papitized kárpótlása címén járadékot, az állam azonban az illető plébániáknak a megfelelő tőkét tulajdonába át nem bocsátotta. Panaszos plébános ily járadékot élvez az országos földtehermentesítési alapból és a panasz tárgyát tevő illetékegyenérték az általa élvezett járadék tőkésített értéke után rovatott ki. Igaz ugyan, hogy abban az esetben, ha az egyházak, lelkészségek, plébániák a papitizedből gyűjtött, avagy annak megváltása útján szerzett vagyont tulajdonul bírnak, erre a vagyonra csupán esak abból az okból, mert a papitizedből származik, az illetékegyenérték alól való mentességet jogosan nem igényelhetik, mind a mellett az itt vitás esetben a panaszt jogosultnak elfogadni és a panaszolt illetékegyenértéknek törlését elrendelni kellett. Egyrészről, mert az 1881. XXVI. t.-c. 22. §. c) pontjában meghatározott 2/io °/o illetékegyen- értéket az egyházközségek, plébániák, a vagyon átlagához tartozó ingó javak értékétől tartoznak fizetni, — már pedig a panaszos plébániájának tulajdonát és vagyonát nem képezi s igy e részben az illetékegyenértéknek tárgya és alapja hiányzik — és másrészről, mert az a vagyon, melynek jövedelméből panaszos a járadékot élvezi, az országos földtehermentesítési alap, az állam igazgatása alatt álló közalapot képez, és mint ilyen az utóbbi idézett törvény 24 §. b) pontja szerint az illetékegyenérték alól külön is mentve van. A bíróság e határozat két példányát a x—i m. kir. pénzügyigazga- tóságnak 1909. évi április hó 20. napján 12160. sz. a, kelt jelentése mellékletével együtt foganatositás végett azzal a meghagyással adja ki, hogy az egyik példányt panaszlónak kézbesíttesse. Kelt Budapesten a m. kir. közigazgatási bíróságnak 1909. évi május hó 11. napján tartott üléséből. P. H. Teleszky, tanácselnök. A nagymélt. m. kir. vallás- és köz- oktatásügyi miniszter úr egy fölmerült eset alkalmával kimondotta, hogy a tanítói földek megművelésénél ingyen teljesítendő napszámmunkáknak készpénzen megváltása esetén, e váltságösszeg nem as egyházközség összes adózó tagjaira, hanem kizárólag azokra vethető ki, akik a munkának természetben szolgáltatására 6527. sz. Tanítói földek mtinka- váltsága.
