Circulares literae dioecesanae anno 1906 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIX.
181 letet intéztem a vidéki tankerületi kir. főigazgatókhoz, s a felső kereskedelmi iskolák főigazgató]ához. Tudatában annak, hogy amint a szoros értelemben vett közoktatási feladatnak a felekezeti iskolák nélkül lehetetlen volna megfelelnünk, épp úgy, a szóban forgó körrendeletben vázolt mozgalom is csak úgy számíthat sikerre, ha a felekezeti iskolák körében felhalmozott igen jelentékeny szellemi tőke és anyagi eszköz is megmozdul a jeleztem célok érdekében: körrendeletéin egy másolati példányát azzal a felkéréssel van szerencsém megküldeni a főtiszt, főhatósághoz, hogy abban kifejezésre jutó törekvésemet a saját tevékenységi körében, a legalkalmasabbnak látszó módon és eszközökkel támogatni és előmozdítani méltóztassék. Van szerencsém megjegyezni, hogy e körrendeletemet másolatban a főispánoknak s a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Tanácsának, valamint a középiskolai és a kereskedelmi szakiskolai tanárok orsz. egyesületeinek is megküldöttem, a szóban forgó mozgalom megfelelő támogatását kérve. Budapest, 1906. november hó 26-án. Apponyi. 103800. szám. A m. kir. vallás és közokt. Minisztertől. Valamennyi tanker, kir. főigazgatóságnak, kivéve a budapest- fővárosit. Át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy az egységes magyar nemzeti államot csak akkor fektetjük szilárd alapra, s jövőjét csak úgy biztosíthatjuk, ha nemzeti közműveltségünk színvonalát emeljük. E cél megközelítése érdekében tervszerű mozgalmat kívánok indítani oly irányban, hogy szakítva a túlságba menő központosító törekvésekkel, a vidéken közművelődési gócpontokat teremtünk, és ott a tanulás és művelődés vágyát fölkeltve és eszközeit megadva, a nagy közönségre igyekezzünk hatni. E feladat természetesen igen nagy, s gondolni se lehet arra, hogy megoldása érdekében egyszerre megtegyünk minden lépést, valamint az eredmények gyors kialakulása tekintetében sem szabad túlságosan vérmes reményeket táplálnunk. Az alábbiakban a végzendő munka egyik körére kívánok rámutatni, s egy irányban megtenni a kezdeményező lépést. Nagy feladatunk megoldása igen sok reformot kívánna. De mielőtt — nagyobb áldozatokkal — új intézményeket alkothatnánk : a már is rendelkezésre álló közművelődési eszközöket kell felhasználnunk és teljesen kiaknáznunk. Hány vidéki város közműveltségi viszonyai javulnának minden nagyobb megerőltetés nélkül — ha jól kihasználnák a bennök már is meglevő kulturális tényezőket : a különböző iskolákat — értve itt most leginkább a középiskolá kat (gimnáziumokat s reáliskolákat) és a felső kereskedelmi iskolákat, — azok ^tanárainak képességét és munkakedvét, az iskolák alkalmas helyiségeit, valamint könyvtárait s egyéb gyűjteményeit. Ez idő szerint iskoláink talán túlságosan is elzárkóznak az élettől, — alig tesznek egyebet, mint végzik szoros értelemben vett tanítási feladatukat, s majdnem kizárólag e cél szolgálatában állanak az iskola keretében kínálkozó egyéb tényezők is, mert hiszen például a nagy közönséggel is haszonnal megismertethető iskolai gyűjteményeket legfeljebb hébe-korba mutatják meg egy-egy oda. tévedő idegennek.
