Circulares literae dioecesanae anno 1906 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
140 a magányba hívta pihenni: ugyanazon módon elhangzott a mi kegyelmes főpásztorunk szózata is ezen főegyházmegye tisztelendő papságához: „Fiaim, jertek a szent magányba, nyugodjátok ki magatokat egy kevéssé.“ E szózat nem volt a pusztában kiáltó szava. Megjelenésök, Tisztelendő Testvérek, az emésztő gondok, lelki izgalmaktól megviselt, gyönge egészségű kegyelmes főpásztorunk atyai szivére enyhítő balzsamként fog hatni ; 0 kegyelmessége lelki örömöt fog meríteni Önök engedelmességéből, melylyel hivó szózatát követték, — ájta- tos buzgóságukból, melylyel a lelki megújhodásra nyújtott alkalmat ily készségesen megragadták, valamint ezen buzgó- ság gyümölcseiből, melyeket az itt elnyerendő lelki megújulás és malasztsegélyek folytán Önök hatványozott szorgalma és munkássága a lelkipásztorkodás mezején tereinni fog. Ö Eminencziája, kegyelmes főpásztorunk, gyengélkedő egészsége miatt személyes megjelenésében gátolva lévén, kegyelmesen megbízott, hogy Önöket, Tisztelendő Testvérek! az O nevében üdvözöljem és főpásztori áldását tolmácsoljam. Ezen kegyelmes megbízás a mily megtisztelő reám nézve, épp annyi örömmel és szeretettel teljesítem azt. Szivem mélyéből örvendek, hogy Önöket Tisztelendő Testvérek! kik az Ur szőllőjóben munkatársaim, kik Krisztus nyájának legeltetése, őrzése, gondozása körül fáradtságot, áldozatot nem kiméinek s a közvetlen felügyelet miatt nagy felelősséggel járó állásokat töltenek be, ily nagy számban jelentek meg. Szivem szeretetének egész melegével üdvözlöm Önöket. Isten a jó akaratot gyámolítja, és meg fogja adni mindnyájunknak a kegyelmet, hogy ezen lelki gyakorlatokból bő hasznot, kellő lelki oktatást, szivbeli megújulást és buzgalmat merítsünk. Vezéreink oly férfiak lesznek, kiknek odaadó buzgósága s a lelki vezetésben elismert szakavatottsága és gyakorlottsága teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy az ő vezetésük mellett az isteni kegyelem közreműködésével ezen lelki magány mindnyájunkra üdvös lesz és bőven megtenni gyümölcseit, melyekről egy jeles egyházi iró szent Vazul nyomán (S. Basil, de laud. Erem.) azt mondja, hogy a lelki magány a törede- lem anyja; a lelkek fürdője; a bűnök ; sírja: a tűz, melyben a szeretet minden salaktól megtisztul. (Chaignon: Betracht, f. Priester III. Trier. 1897. S. 27.) Azért ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat. Hodie si vocem Domini audieritis, nolite obdurare corda vestra. Legyen ezen lelki magány számunkra valóban „a töredelem anyja, a lélek fürdője, a bűnök sírja“, életünk egy egészen uj szakának kezdete. Amen. Finitis sacris exercitiis Ulmus ac Rdssmus Dims Eppus cons, et Vicarius Gfeneralis sequentem allocutionem habuit: Tisztelendő Testvérek ! Isten segítségével amit kezdtünk, szerencsésen bovégeztük. Lelki gyakorlataink véget értek. Három áldásos napot töltöttünk együtt lelki magányban, egyedül Istenünkkel és lelkünk ügyével elfoglalva. Elmélkedtünk földi rendeltetésünk és végczélunkról, papi hivatásunk magasztosságáról és kötelmeiről, a halálról és örökkévalóságról, pokolról és mennyországról. Elmélkedéseink tárgyául szolgált ezen
