Circulares literae dioecesanae anno 1906 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
136 konferencziáknak, melyek, hogy keveset mondjunk, terméketlenek; beszélni kell non in persuasibillibus humanae sapientiae verbis, sed in ostensione spiritus et virtutis. A miért is a szónoklatok főforrása a Szentirás' kell, hogy legyen és pedig nem a többnyire szenvedélyektől elhomályosult magánítéletek szerint,hanem az Egyház hagyománya, a szentatyák és és a zsinatok magyarázata szerint. Tisztelendő Testvérek! Ezen szabályok szerint kell, hogy megítéljétek azokat, a kikre az isteni ige hirdetését bíztátok. És ha néha úgy találjátok, hogy ezek közül némelyik eltávolodik az említett szabályoktól, mert inkább tekintik a saját érdekeiket, mint Jézus Krisztusét és inkább keresik a világ tetszését, mint a lelkek üdvét, ti intsétek, javítsátok őket; és ha ez nem volna elég, mozdítsátok el kérlelhetetlenül oly hivatalból, melyre teljesen méltatlanoknak mutatkoztak. Ezen éberséget és szigorúságot annyival is inkább kell alkalmaznotok, mert a prédikálás a ti, a püspöki hivatásnak kiváló része és bárki végzi is, rajtatok kivül a ti nevetekben és ti helyettetek végzi; innen van, hogy Isten előtt mindig ti vagytok felelősek a módért, a mely szerint az isteni ige kenyerét osztjátok a híveknek. — Mi, hogy a magunk részéről elhárítsunk minden felelősséget, tudomására hozzuk és meghagyjuk minden püspöknek, hogy szeretetteljes intések után utasítson vissza vagy függeszszen föl még prédikáczió közben is bármely hitszónokot, legyen az akár világi pap, akár szerzetes, a ki nem engedelmeskedik tökéletesen a Congr. Ep. et Reg. előbb idézett utasitásainak. Jobb, ha a hívek megelégesznek egyszerű homiliák- kal és a plébánosaik által nyújtott kátémagyarázatokkal, semhogy oly prédiká- cziókat legyenek kénytelenek meghallgatni, melyek több rosszat szülnek, mint jót. Egy másik tér, hol az ifjú papság körében nagyon is találnak ürügyet és és buzdítást a törvényes tekintély igája alól való mentesség hangoztatására és az érte való küzdelemre, az az úgynevezett „azione popolare Christiana“ (keresztény népies akczió). Nem mintha, Tisztelendő Testvérek, ez a mozgalom magában véve rosszalandó volna, vagy természeténél fogva a tekintély megvetésére vezetne, hanem mivel többen, félreértvén irányú* kát, önkényesen eltávolodtak azon utasi- tásoktól, melyeket halhatatlan emlékű elődünk azért írt elő, hogy a mozgalmat a. helyes irányban elősegítse. A mint jól tudjátok, azon utasitásról szólunk, melyet XIII. Leó rendeletére a S. Congr. Neg. Eccles. Extraord. 1902. jan. 22-én adott ki a keresztény népies akczió érdekében és a mely mindegyi- teknek megküldetett, hogy végrehajtását szorgalmazzátok egyházmegyéitekben. Ezt az utasítást mi is fentartjuk és teljhatalmunkkal megújítjuk minden egyes rendelkezését, a mint megerősítünk és megújítunk minden egyéb előirást, melyet a szükségnek megfelelően mi bocsátottunk ki az 1903. decz. 18-iki Motu proprióban 1 „De populari actione Christina moderanda“ és kedvelt fiúnk a bíboros államtitkár 1904. jul. 28-ról kelt körlevelében. Az újságok és folyóiratok alapítását és vezetését illetőleg tartsa meg a papság ) pontosan, a mi elő van írva az „Officiorum“ kezdetű apostoli constitucio 42. czikkelyében: Viri e clero ... prohibentur, quominus absque praevia ordinariorum venia diaria vel folia periodica moderanda suscipiant. — Hasonlóan a püspök elő
