Circulares literae dioecesanae anno 1906 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XV.

134

kötelességünknek tartjuk lelki ismeretetekre hivatkozni, hogy félretéve minden habozást, erőteljes lélekkel és hasonló kitartással lássatok a munkához és irtsátok ki ezt a rossz magot, mely a legvégzetesebb következményekben bővelkedik. Fontoljátok meg szüntelen, hogy a Sz. Lélek bízott meg titeket a kormányzással. Gondoljatok sz. Pálnak Titushoz irt parancsára : Argue cum omni imperio. Nemo te contemnat. Követeljétek meg szigorúan papjaitoktól és papnövendékeitektől azt az engedelmességet, a mely, ha minden hívőre kötelező, a papra nézve a szent kötelesség kimagasló részét képezi.

Tisztelendő Testvérek! Ezen nyughatatlan lelkek elszaporodásának idejekorán való meggátlására mód fölött hasznos lesz mindig szemeink előtt tartani az Apostol intelmét Timoteushoz: „Manus cito nemini imposueris.“ Es valóban a szentelésekhez való jutás könnyűsége az, amely egész természetesen útat nyit a szentélyben oly nemzedék gyarapodására, a mely örömet nem szerez. — Tudjuk, hogy vannak városok és egyházmegyék, melyekben nemcsak paphiány miatt nem lehet panasz, hanem a papok száma sok- i kai magasabb, mint a hívek szükséglete megkívánná. Nos, Tisztelendő Testvérek, mi indit titeket az ily sűrű kézfcltételre ? Ha a paphiány nem elegendő ok ekkora jelentőségű ügy elhamarkodására, ott, hol a papok száma a szükséget jóval túlhaladja, semmi sem ment fel a legkörültekintőbb elővigyázat és a legnagyobb szigorúság alól azok megválogatásában, kik majdan a papi méltóságra emelendők. A jelentkezők sürgetése nem csökkent- heti az ily könnyelműen elkövetett vétkességet. A papi állás, melyet Jézus Krisztus a lelkek üdvéért rendelt el, nem

olyan, mint bármelyik emberi foglalkozás vagy hivatal, melyekre mindenki, a kinek csak tetszik, bármi czímen joggal és szabadon magát szentelheti.

A püspökök tehát ne a jelentkezők törekvései és ürügyei alapján, hanem mint a Tridentium előírja, az egyházmegye szükséglete szerint adják meg az előléptetést, és az ilyen előléptetésnél választhatnak majd azok között, a kik igazán alkalmasak, mellőzve azokat, a kik a papi hivatással ellenkező hajlamokat árulnak el, a melyek között kiválik a fegyelmezetlenség és ennek szülőanyja, a szellem kevélysége.

Azért, hogy ne hiányozzanak ifjak, a kikben meg van a rátermettség a szent hivatalra, visszatérünk, Tisztelendő Testvérek, annak a nyomatékosabb hangsúlyozására, a mit már többször ajánlottunk, Isten előtt való igen szigorú kötelesség- tekre, hogy őrködjetek, és mozdítsátok elő minden tőletek telhető buzgalommal papnövendékeitek igaz szellemét. Olyanok lesznek papjaitok, a milyeneket majd neveltek. Igen nagy horderejű e tekintetben a levél, melyet nagybölcseségű elődünk 1902. decz. 8.-ki kelettel, mintegy hosszú pápaságának végrendeletét, hozzátok intézett. Mi semmi újat nem akarunk ehhez csatolni; csupán vissza idézzük emlékezetetekbe, a benne foglalt előírásokat; s igen ajánljuk, hogy a S. Congr. Ep. et Reg. által a szemináriumok központosítása tárgyában kiadott rendeleteink minél előbb végrehajtassanak, különösen a bölcselet és hittudományra vonatkozólag, hogy így elérjük azon előnyt, mely a kis szemináriumnak a nagyobb szemináriumtól való elválasztásából fakad ; és a másik nem kisebbet : a papságnak szükséges tudományos készültségét.