Circulares literae dioecesanae anno 1905 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

IX.

76 Nehogy ezen gyűjtés, amely templo­mainkban eszközöltetik s az 1888. évi körlevélben (1650. sz., 53. 1.) a ft. papság figyelmébe lett ajánlva, idők folyamán kifejlődhető gyakorlat által czéljától elté- rittessék, figyelmeztetem a ft. papságot, hogy a „szent síru-nál gyűjtött filléreket kizárólag a jeruzsálemi szent Sír, illetve a Szentföld szükségleteinek fedezésére kell forditani. Tekintve azt, hogy e gyűj­tésnek egy része a jeruzsálemi osztrák- magyar zarándokház fontartására is fordit- tatik, a Szentföld iránti kegyeleten kivül hazafias érzület is indítsa a híveket e nemes czélú adakozásra. 1360. sz. A viz­szabályozási költségek fedezése. A magyar kir. vallás- és közoktatásügyi minisztertől. 69231/904. szám. (Valamennyi főtiszt, egyházi főhatóságnak.) Mind gyakrabban merült fel szüksége annak, hogy döntenem kellett a felett, hogy az ártéri területben levő azon föl­dek után, melyek a néptanítók javadal­mához tartoznak, kit terheljen végered­ményében a vizszabályozás költsége? A m. kir. földmi velési miniszter úr ugyan közölte velem a m. kir. igazság­ügyi és pénzügyi miniszter urak hozzá­járulásával kiadott 56711/900. sz. elvi rendeletét, melyben az 1885. évi XXIII. t.-cz. rendelkezéseit érvényre emelve meg­állapítja, hogy az ezen költségekre való törvényes igény tekintetéből a társulat mindenkor a föld tulajdonosával áll szem­ben, de kifejezetten hangsúlyozta, — ami egyébként természetes is, hogy ezen ren­delkezés a tulajdonos és egy harmadik között fenforgó jogviszonyt egyáltalán nem érinti. Már pedig épen ezen jogviszony kö­rül, t. i. a döntésem alá került esetekben az egyházak, mint tulajdonosok és a tanítók mint harmadik fél között felme­rült vitás kérdés volt az, mely irányítást, szabályozást igényelt és szükségessé tette egyfelől a kötelezettség kérdésének meg­határozását és másfelől az áthárítás mód­jának, lehetőségének megállapítását. Ennek biztosítása végett a magyar királyi igazságügyi miniszter úrral egvot- értőleg a következő megállapodásra ju­tottam : A vizszabályozási költségeknek vise­lése kérdésében általánosságban elfoga- dandónak tartom a m. kir. földmivelési miniszter úrnak e kérdésben a m. kir. pénzügyi és igazságügyi miniszter urak­kal egyetértőig elfoglalt azon álláspont­ját, mely szerint a vizi társulatok által a társulati költség járulékok helyesen és a törvénynek megfelelően csakis az ártéri birtokok tulajdonosaira vetendők ki, mind­azonáltal, amint azt felmerült esetek al­kalmából 1062/884. és 3815/885. számú határozataival a pénzügyi közigazgatási bíróság is kimondotta — a tulajdonosok­nak fenmarad azon joga, hogy a járulékok visszatérítését magánjogi igényei alapján a haszonélvezőtől akár per útján is köve­telhesse, hogy tehát — bár a társulati járulékokat a társulatok csakis a tulaj­donosoktól követelhetik — ezáltal egyál­talán nem érintetik az, hogy az egyház és tanitó közti jogviszonyban az egyház, mint tulajdonos, a tanítóval mint java- dalmassal szemben fenálló jogait megfe­lelő úton ne érvényesíthesse. Ami már most az egyháznak a taní­tóval szemben a kérdéses járulékok vise­lése tekintetéből netán érvényesíteni kívánt ezen jogait illeti, azok törvényes alapon a községi és felekezeti iskolai tanítók fizetésének rendezésére vonatkozó 1893.

Next

/
Thumbnails
Contents