Circulares literae dioecesanae anno 1905 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VII.

VII.

1348. sz.

Tisztelendő Kedves Testvéreit!

ELHALLGATÁSRA találtak azok a buzgó fohászok, a melyeket egy nagy kegyelemért az egek hatalmas Urához intéztünk.

Megengedte az áldandó isteni Gondviselés, hogy hazánk kath. egyházának legfőbb méltósága, egyházmegyénk bíboros föpásztora, a herczegprimás és érsek úr Ő Eminencziája, viruló erőben és egészségben ünnepelhesse meg áldozárrá szentelt etésének ötvenedik évfordulóját.

Az év legszebb, legkedvesebb szakában, a nyiló kikelet változatos örömei között tűnik fel az a dicső nap, amelyen lelkesülve viszhangoztatjuk a sz. irás szavait: ,. ITaec est dies, quam fecit Dominus. Laetemur et exsultemus in ea.“ 1 A pihenő természet felocsúdik szen- dergéséből. Bűvölő hatással tárja fel pa- 1 Psalm. CXVII. 24.

zár szépségeit. Virágainak szingazdag kelyheiből mámoritó illat áradoz. Feléled, örvend, ujjong a lélek. Dicsőitő és hálaadó imát zengedez a kebel.

Megindultan nyitotta fel egy szép májusi napon félszázad előtt egy ifjú felkent is szent örömtől ittasult ajkait, hogy elragadtatással rebegje: „Magasztalja lelkem az Urat és örvendez üdvözítő Istenemben, mert nagy dolgot cselekedett nekem a Hatalmas.“ 1

Melchisedech utódai közé soroztatván, lángoló lelkesedéssel és önfeláldozó kitartással szentelte életét azoknak a magasztos feladatoknak, amelyekre az egyházzal és hazával szemben hivatva lön.

Fárasztó munkásság közepett évtizedeken át foglalkozott az ifjúság képzésével.

1 Luk. I. 46. 47. 49.

10

1855.

MÁJ US 26. 1905.