Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VIII.

78 Nr. 1354. Mutationes in statu personali. 1413. sz. Ott Adám adománya. Placet Nostris hisce Litteris finem im­ponere iisdem verbis, quibus ipse Gregorius memorabilem illam in Lateranensi pontificio Consilio habitam orationem absolvit: Haec, Fratres, vobiscum sollicite cogitate, haec et proximis vestris impendite; omnipo­tenti Deo fructum vos reddere de negotio quod accepistis parate. Sed ista quae dicimus melius apud vos orando quam loquendo obtinebimus. Oremus: Deus, qui nos pastores in populo vocare voluisti, praesta quaesumus, ut hoc quod humano ore dicimur, in tuis oculis esse valeamus.1 Dum vero confidimus, deprecatore pon­tifice sancto Gregorio, Deum supplicibus his votis benignas aures admoturum, caelestium donorum auspicem ac paternae Nostrae be­nevolentiae testem, Apostolicam Benedictio­nem vobis omnibus, Venerabiles Fratres, clero ac populo vestro peramanter impertimus. Datum Romae apud S. Petrum IV. Idus Martias an. MDCCCCIV., die festo S. Gregorii I. Papae et Ecclesiae Doctoris, pontificatus Nostri anno primo. PIVS PP. X. Nominati sunt: Kucsera Josephus parochus Holicsensis -— VADiaconus Ordi­narius in Districtu VADiaconali Sasvár; - item Michálek Joannes parochus Rados- sóczensis — VADiaconus surr, ibidem. Cooperatores translati sunt: Búzás Franciscus ad Misérd, — Takács Geor­gius junior ad Budaeörs. Ott Adám sz. széki ülnök, Budapest- Ujlaki lelkész a föegyházmegyei iskolai ala­pok növelésére 200, azaz kétszáz koronát adományozott. 1 Hóm. cit., n. 18. 7147/1902. P. sz. Ö Felsége a király nevében. A magyar királyi közigazga­tási bíróság P. R. plébános, mint a pe­reszlényi róni. kath. templom képviselője pereszlényi lakosnak jogilleték ügyét, mely­ben a nagytapolcsányi magyar királyi adó­hivatal az 1901. évi ask. 8. tételszám alatt 20 korona jogilletéket szabott ki, s ezt a nyitrai magyar királyi pénzügyigazgatóság 1901. évi julius hóban 38668/1901. szám alatt kelt végzésével helybenhagyta, a ne­vezett fél által beadott panasz folytán 1902. évi május hó 23. napján tartott nyilvános ülésben tárgyalás alá vevén. következőleg ítélt: A magyar királyi közigazgatási bíró­ság a panasznak helyt adván, a panaszolt 20 koronányi illeték törlésének elrendelésével kimondja, hogy a kérdéses alapítvány után illeték-egyenérték nem fizetendő. — Mert: Az illetéki szabályok 1. §-ának t. 2. pontja szerint ingóságoknak élők között történő ajándékozása csak akkor esik illeték alá, ha a jogügyletről okirat állíttatott ki. Jelen esetben állíttatott ugyan ki okirat a szóban forgó alapítványról, — de ezt csupán a megajándékozott egyház képviselői Írták alá. Minthogy pedig az illetéki díjjegyzék 43. tétel 4-ik bekezdésében foglalt elvi rendel­kezés nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy az ily ajándékozásról szóló okirat illetékkiszabás szempontjából csak akkor jöhet figyelembe, ha azt az ajándékozó fél is aláírta, mi jelen esetben meg nem tör­tént, ennélfogva a jogügylet, az illetéki szabályok elöl hivatkozott §-a értelmében, ily körülmények között ajándékozási illeték tárgya nem lehet. Az illeték egyenérték kö­telezettségnek megállapítása az 1887. évi XIV. t.-cz. 6. §-a utolsó bekezdésén alap­szik. A bíróság e határozat két példányát a nyitrai magyar királyi pénzügyigazgatóság­nak 1902. évi április 29. napján 11413/902. 1371. sz. Szóbeli alapítvány . után vagyon­átruházási illeték nem fizetendő. * t

Next

/
Thumbnails
Contents