Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VI.

50

a szavak megváltoztatása, áthelyezése, oknélküli ismétlése és szótagok szétválasztása nélkül és mindig úgy, hogy a hallgató hívek megérthessék.

IV.

Az egyházi zenedarabok külső alakja.

10. A misénél és más szertartásoknál zenészetileg is meg kell őrizni azt a jelleget és azt a formát, melyet az egyházi hagyomány megállapított és amely a gregorián énekben nagyon jól jut kifejezésre. Másképpen kell tehát kidolgozni egy Introi- tust, egy Gradualét, egy Antiphonát, egy Zsoltárt, egy Hymnust, egy Glóriát, stb.

11. Egyes részeknél a következő szabályokat kell szem előtt tartani:

a) A Kyrie, Gloria, Credo stb. miserészek kidolgozásánál szem előtt kell tartani a szövegnek megfelelő egységes jelleget. Nem szabad tehát belőlük külön darabokat csinálni, mintha ezen részek mindegyike önálló zenei alkotást képezne úgy, hogy azt a többi résztől elszakítani vagy más darabbal helyettesíteni lehessen.

b) A Vesperások szertartásában rendszerint a Caeremoniale Episcoporum szabályait kell követni, mely a zsolozsmázás számára a gregorián éneket írja elő, de a Gloria Patri és Hymnus számára megengedi a figurális zenét.

Nagyobb ünnepségek alkalmával azonban felváltva meg van engedve a kar gregorián éneke mellett az u. n. falsibor- doni vagy más hasonló, de megfelelően kidolgozott verses darabok előadása.

Azt is meglehet néha engedni, hogy a zsoltárok egészben legyenek zenével kisérve ; ilyenkor azonban meg kell tartani a zsolozsmázás sajátos alakját, vagyis, hogy az énekesek zsolozsmázni látszassanak egymás közt. Ezen kiséret vagy új, vagy a

gregorián énekből magából, vagy ennek utánzatából vett motívumokat tartalmazhat.

Az u. n. koncert-zsoltárok (salmi co- siddetti di concerto) tehát mindig ki vannak zárva.

c) Az egyházi hymnusokban mindig meg kell őrizni a hymnus hagyományos formáját. Ennélfogva nem szabad például egy Tantum ergot úgy szerkeszteni, hogy az első versszak románc, „cavatina“, „adagio“, a Genitori pedig „allegro“ legyen.

d) A Vesperások antifonái az ö saját gregorián dallamukban adandók elő. Ha mindazáltal némely esetben zenével énekeltetnek, sohasem szabad azokat sem koncertszerű dallamban énekelni, sem a mot- tetta vagy cantata módjára kinyújtani.

V.

Énekesek.

12. Azon dallamokon kivid, melyeket a miséző pap és a segédkezük az oltárnál énekelnek s amelyeket mindig gregorián ének szerint orgona-kiséret nélkül kell énekelni, a liturgiái ének többi része mind a leviták karához tartozik, és azért az egyházi énekesek, még hogyha világiak is, tulajdonképpen az egyházi kart helyettesítik. Ennek következtében a zenében, melyet előadnak és pedig annak javarészében meg kell őrizni az egyházi karének jellegét.

Ezzel az egyes hang (solo) nincs egészen kizárva. Ue ennek nem szabad a szertartásokban a főszerepet játszania, úgy hogy a liturgiái szöveg nagy része igy kerüljön előadásra ; a solo-éneknek inkább egyszerűen csak dallamszerü jeladásnak, vagy bekezdésnek jellegével kell bírnia s emellett az egyházi kar tulajdonságaival szorosan a darab többi részéhez kell simulnia.

13. Ugyanebből az elvből következik