Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VI.

43

VI.

1052. sz

Az egyházi ének és zent újjáalakítása.

X. Pius pápa levele

Respighi bibornokhoz,

Róma általános püspöki helynökéhez az egyházi zene tisztaságának visszaállításáról.

Bibornok Űr!

Az a vágy, hogy mindenütt felvirágozni lássuk a szent ténykedésekben a díszt, méltóságot és szentséget, arra indított Bennünket, hogy külön kéziratunkkal köztudomásra adjuk, mi a mi akaratunk az egyházi zenére nézve, amely körül oly kiváló szerepet játszik az istentisztelet. Erős a bizodal- munk, hogy mindnyájan támogatni fognak Minket ezen óhajtott újjászervezésben nem csupán avval a különben dicséretes vak engedelmességgel, mely a terhes és az ember véleményével ellenkező rendeleteket is végrehajtja, hanem főleg az akarat azon készségével, mely a kellően felfogott, világos, kétségbevonhatatlan okokon alapuló azon teljes meggyőződésből származik, hogy a dolognak igy kell lenni.

Mert valóban, ha csak futó pillantást vetünk is azon szent czélra, amely az egyház előtt lebegett, midőn az isten- tiszteletben a művészetnek helyt adott és tekintjük azt, hogy az Isten fölsége megkívánja, hogy neki csak olyasmit ajánljunk fel, ami magában véve jó és lehetőleg tökéletes : azonnal be fogjuk látni, hogy az egyház rendeletéi az egyházi zenére vonatkozólag nem egyebek, mint ezen két föelvnek közvetlen alkalmazásai. Ha a papság és a karmesterek ezen elvektől át vannak hatva, akkor a jó egyházi zene önként felvirágzik, amint ezt számtalan helyen lehetett és lehet tapasztalni; inig ellenben ott, ahol ezeket az elveket szem előtt nem tartják, nem használ sem kérés, sem figyelmeztetés, sem szigorú és ismételt rendelkezés, sem kánoni büntetésekkel való fenyegetés: annyira képes a szenvedély, vagy ha nem ez, akkor a hanyagságból származó tudatlanság meghiúsítani az egyház legjobb szándékát s éveken és éveken át tűrni ily kárhoztatandó állapotokat.

Az akaratnak említett készségét különösen elvárjuk a mi kedves Róma városunknak, a kereszténység középpontjának s a legfőbb egyházi tekintély székhelyének papságától és híveitől. Valóban joggal várhatjuk, hogy azok szívleljék meg leginkább szavainkat, kikhez közvetlenül intézzük és hogy a készséges és gyermeki engedelmességben atyai buzdításaink iránt éppen a római egyház igyekezzék leginkább jó pél7