Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XVII.
205 3751. sz. Ideiglenes elhagyottá nyilvánítás és az elhagyottakká nem nyilvánított gyermekekért járó tartásdij. nevelő szülőknek fizetett havi tartásdij s az illetőségi községektől követelt összegek tekintetében eltérő gyakorlat lévén, a jövőre vonatkozólag a következőket rendelem: A 7 éven felüli gyermek tartásdija —- mint ez már az ad 2,026. sz. a. kelt megállapodás 5. pontjában is kimondatott — havi 10 korona. Ezt egész összegében kell kifizetnie, illetőleg előlegeznie a nevelő szülőnek, hacsak ez a 7 éven felüli elhagyott gyermeket olcsóbban, önként el nem tartja. A szóban levő 10 koronából sem ruházat, sem teleporvosi dij, sem egyéb czimeken semmi vissza nem tartható. A kifizetett havi 10 korona tartás- dijon kívül az illetőségi községtől egyéb dij nem követelhető. Ideiglenes elhagyottá nyilvánítás és az állami gyermekmenhelybe ideiglenesen felvett, de elhagyottá nem nyilvánított gyermek után felmerült költségek körül követendő eljárás. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 65,963. sz. határozata K. vármegye árvaszékének. Kérdéseire a következőkben válaszolok : 1. A 15 éven aluli kiskorú bizonyos időtartamra elhagyottá nem nyilvánítható. Az ideiglenes elhagyottá nyilvánítás intézményét az 1903. évi 1. sz. szabályzat nem ismeri. 2. Ha az állami gyermekmenhely ideiglenesen felvesz egy gyermeket, akit később az árvaszék elhagyottá nem nyilvánít, akkor az a törvényes eljárás, hogy az állami gyermekmenhelyben felmerült költségek erejéig is a tartásra képes s köteles hozzátartozók marasztalandók. 3. Ha a tartásra köteles hozzátartozók, az elmarasztalás daczára, a felmerült költségeket nem tudják megfizetni: akkor az állam, illetőleg az országos betegápolási alap is úgy jár, mint minden más magánkövetelö, a kinek adósa, marasztalás daczára fizetni nem tud. Elveszti a követelését. A vízjogi törvény 14. §-ában említett uj kutak fogalma alá mindazon kutak sorozandók, melyeket a törvény életbelépte vagyis 1886. január 1. után ástak. Amennyiben tehát ily uj kút a törvényben előirt távolságok meg nem tartásával ásatott, az az érdekelt fél kérelmére akkor is betömendőha a panasz a kút létesítése után évek múlva emeltetik. 3752. sz. Kutak betömése. r A ra. kir. földmivelésügyi miniszter 1904. évi 73,809. sz. határozata. K. D. panaszt emelt, hogy szomszédja H. H., az ö házától másfél méternyire kutat ásott s kérte a kutat betömetni. H. H. beismervén a tényt, a föszolgabiró építkezési kihágás miatt egy vármegyei szabályrendelet és viz- jogi törvény 14. §-a alapján 20 kor. pénz- büntetésre ítélte. Felebbezés folytán az alispán megváltoztatta az I. fokú Ítéletet, s a büntetést törölte, H. H.-t azonban a 14. §. alapján a kútnak 8 nap alatt leendő betömésére kötelezte. Ez ellen H. H. felebbezett, mert az esetben, ha valaki uj kutat ás s az nincs kellő távolságban a szomszéd háza falától, az érdekelt félnek jogában, de egyúttal kötelességében áll azonnal panaszt emelni s kérni a kút betömését. A kérdéses kút azonban nem uj, hanem régi kút, mely mely már csaknem három év óta fennáll, a törvény pedig kizárólag uj kutakról, s nem a régi kutakról intézkedik. Ennek pedig az a rácziója, hogy az érdekelt fél akkor kérje az uj kút betömését, a midőn az még csak kiásva lett s még mielőtt az nagy költséggel kövei kifalaztatott és teljesen fölszereltetett volna. Felebbezö állítása szerint most már csak magánjogi igény érvényesítéséről lehetne szó, mely csupán rendes bírói utón volna érvényesíthető. A földmivelésügyi miniszter helybenhagyta a II. fokú Ítéletet, mert a vízjogi törvény 14. §-ában foglalt
