Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XVII.
201 visszaesés is volna, amennyiben a tanítóság közóhaja volt az, hogy az ösztöndíjak bármely iskolát látogató tanulók részére legyenek adományozhatók. A bizottság az elnök kijelentését magáévá teszi, mindazáltal méltányosnak tartja, hogy a magasabb osztályokat látogató tanulók — egyenlő minősítés mellett — előnyben részesüljenek. RusznyákFerencz a veszprémi egyházmegye tanítósága nevében kéri a bizottságod;, hogy a segélyezéseknél minden egyházmegye figyelembe vétessék és a folyamodók arányosan részesüljenek segélyben. Ezen óhaját azzal is indokolja, hogy a veszprémi egyházmegyéből folyamodók mellőzve lettek. Elnök biztosítja felszólalót, hogy a középponti bizottság mindig figyelembe vette ezt a méltányosságot és arányosan osztotta ki a segélyeket. Bizonyítják ezt a bizottsági ülések jegyzőkönyvei. Hogy a múlt évben a veszprémi folyamodók kimaradtak volna a segélyezettek soraiból, az téves informáczión alapszik. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a múlt évben a veszprémi egyházmegyéből hét tanító részesült segélyben. Ami azonban az ösztöndíjak adományozását illeti, ott csak a folyamodó tanulók tanulmányi előmenetele lehet irányadó. A bizottság az elnök kijelentését tudomásul vette. Döbrössy Alajos úgy az elnök, valamint a bizottság működésében megnyugszik. Szomorúan jelzi, hogy a tanítóság nem viseltetik az alappal szemben úgy, amint kellene. Felhozza, hogy egyházmegyéje hatszáz tanítója közül alig egy negyed része tagja az alapnak és csodálja, hogy ily viszonyok között az alap mégis oly tetemes segélyezést gyakorol. Indítványozza, kéressenek fel a lelkészek odahatni, hogy a tanítók teljes számban az alap tagjaivá legyenek. Javasolja, hogy a tanító kinevezésnél minden tanító hivassék fel a segélyalapba való belépésre és erre egyházhatósági intézkedést is óhajt tétetni. Szivén hordván az alap fontosságát, pártoló tagul jelentkezik és annak diját negyven koronát átadja az elnöknek. Tóth Géza a tanítóság nevében mély köszönetét fejezi ki előtte szólónak nemes elhatározásáért. Ö is szomorúan tapasztalja hogy a tanítóság csekély részvétet tanúsít az alappal szemben. Keresi okát, amelyet részben abban is talál, hogy más oldalról nagyobb ígéretekkel halmoztatik el. Bertalan Vincze nem habozik kimondani, hogy a részvétlenségnek egyedüli oka a tanítók messzemenő közönye bármely alappal szemben, amely egyenesen érdekeit, könnyebb megélhetését van hívatva előmozdítani. Palotay László praelátus a tanítói kinevezéssel együtt a kötelező tagságot is kimondatni kéri. WalterGyula elnök felvilágosításul megjegyzi, hogy a kötelező tagság az alapszabály-tervezetben meg volt, de a kormány e ponttal az alapszabályokat nem hagyta helyben s ezután sem hajlandó megerősíteni. Hogy a növekvés lassú, egyik oka a felszólalók által is panaszlott csekély érdeklődés, mert még ma is akad 4—5 egyházmegye, amelyekből egyetlen tagja sincs a Segélyegyesületnek ; másrészről a tagsági dijaknak csekély volta, amit a folyton emelkedő kérvényezők létszáma folytán emelni kellett. Sokat remél a sajtótól, melynek támogatásával reméli a nagyobbkörü érdeklődést és anyagi izmosodást. Leikébe, szivébe kell vésni a tanítóknak, hogy vérévé váljék annak tudata, mily szüksége van annak az alapnak a jótéteményeire, amelynek tagjává lenni annyira idegenkedik. 31
