Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIV.
167 második bekezdése alapján megsemmisíti és Biró István vádlott tanítót bűnösnek mondja ki a B. T. K. 301. §-ába ütköző, az által elkövetett könnyű testi sértés vétségében, hogy 1903. évi márczius 28-án Seb. Aladár munkácsi elemi iskolai tanuló testét szándékosan bár, de ölési szándék nélkül akként bántalmazta, hogy az ez által okozott testi sértés 8 napon belül gyógyult és ezért vádlottat a B. T. K. 302. §-a alapján a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása mellett az 1892. XXVII. t.-cz. 3. §-ában megjelölt czélokra az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizetendő, behajthatatlanság esetén a B. T. K. 53. §-ához képest egy napi fogházra átváltoztatandó 10 korona pénz, mint fő- és egy napi fogházra átváltoztatandó öt korona pénz mint mellékbüntetésre ítéli. Indokok: Biró István munkácsi elemi iskolai tanító vádlott beismerte és a tárgyalás adatai is bizonyították, hogy 1903. évi márczius 23-án a Kovács István tanító vezetése alatti osztályból Sch. Aladár tanulót kikérte és egy nádpálczával alfelére ötször ráhúzott. Tette pedig ezt azért, mert a nevezett elemi tanuló 3 nap előtt az utczán követ hajigáit Bognár Gyula után és mert azzal akkor sem hagyott fel, amikor erre figyelmeztette, sőt egyszer sétapálczájával meg is ütötte s tette azért is, mert előzőleg a kertbe is bemászott és kárt okozott. A járásbíróság vádlott ezen szándékos cselekményénél azt állapította meg tévesen, hogy a tanító nem követ el büntetendő cselekményt, jelesül, hogy vádlott, aki polgári állásánál fogva tanító, nem követte el a vádbeli cselekményt azzal, hogy sértett tanulót testileg bántalmazta, azon 8 nap alatt gyógyuló testi sértést okozott, mert ehhez fegyelmi joga volt. A törvényszék mint büntető fellebbviteli bíróság nem ismerte el a tanító ezen jogát a jelen esetben, mert vádlott nem is az ö, hanem egy más tanító osztályába járó tanuló ellen és nem ö vele, mint oktató tanítóval szemben és nem a tanítás helyén és idejében elkövetett fegyelemsértésnek, hanem egy kizárólag szülői fegyelmi jog keretébe eső, utczán és illetve kertben elkövetett gyermeki pajkosságnak megtorlására nem is mint sértett tanítója, tehát mint magánember jogtalanul bántalmazta a sértett tanulót, ez a cselekménye tehát büntetendő cselekménynek, még pedig arra való tekintettel, hogy a tetllegesség és az ennek folytán elszenvedett, 8 napon belül gyógyult, hatósági orvos látleletével és véleményével igazolt testi sértés között az okozati összefüggés helyre van állítva, a B. T. K. 301. §-ába ütköző könnyű testi sértés vétségének tényálladékát kimeríti, vádlottat az alsóbiróság Ítéletének megsemmisítésével ebben bűnösnek kimondani és e miatt büntetni kellett. A büntetés kiszabásánál egyrészt vádlottnak az a gyöngédtelensége, hogy védelemre képtelen gyermeket bottal s több Ízben bántalmazott, másrészt vádlott beismerése, büntetlen előélete s az a körülmény, hogy szabadságvesztés-büntetés esetén ezen első botlásáért állásának is elvesztésével ártatlan családja felette érzékenyen szenvedne, mérlegeltelek s a B. T. K. 92. §-ának alkalmazását indokolttá tették. (1903. évi julius hó 8-án, 6946. sz.) A kin. Curia: A vádlottnak a B. P. 385. §-ának 1. a) és c) pontja alapján bejelentett és Írásban is indokolt semmiségi panasz folytán: A semmiségi panasz a B. P. 557. §-ának utolsó bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok: Minthogy a törvényszék által valónak elfogadott az a tény, hogy vádlott 25
