Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

V.

sebb csoportokra akarunk fölosztani. P. Egy szó nyilallott a hazán keresztül, egy röpke szóban annyi fájdalom; éreztük, a mint e föld szíve rez- dül és átvonaglik róna, völgy, halom. (Arany.) Mindig újabb meg újabb kétségek merültek föl Széchenyi lelkében; bár másrészt a célt határozottan kitűzte s biztos kézzel megjelölte a rávezető eszközöket. — Nem pontosvesszőt, hanem mindig csak vesszőt szoktunk a főmondatok közé tenni, ha ilyenformán vannak összekötve: nemcsak—hanem, sem—sem, vagy—vagy, részint —részint, majd—majd; mert ezek mindig szorosabb kapcsolatot fejeznek ki.

A kettőspont legtöbbször idézet előtt áll (ha az idéző mondat elül van); p. Széchenyi mondotta : Magyarország nem volt, hanem lesz. —- Kettősponttal szoktuk általában a figyelmet fölkelteni egy-egy fontosabb gondolatra, különösen ott, ahol valami fölsorolás, magyarázat vagy következmény kezdődik, vagy ahol több egynemű gondolattal, rendesen több mellékmondattal szemben következik egy új gondolat, egy közös főmondat (p. a körmondatokban). P. A világ története három nagy szakaszra oszlik: ókorra, középkorra és újkorra. Híves, borongó őszi nap; beült hozzám az unalom: mint a madár, ki bús, ki rab, hallgat, komor, fázik dalom (Arany). Az első rémület kétségbe vonta: van-é még a magyarnak istene. (Arany.) Egy gondolat bánt engemet: ágyban, párnák közt halni meg. (Petőfi.) Ahol Isten napja először sütött rád, ahol az ég csillagai először mosolyogtak feléd, ahol cikázó villámaiban először csodáltad Isten mindenhatóságát: ott van szereteted, ott van hazád. (Kölcsey.)

22. §. A gondolatjel leginkább élénk előadásban fordul elő s egyes gondolatoknak határozottabb elkülönítésére vagy pedig félbeszakítására szolgál. Pont, fölkiáltó- és kérdőjel után még gondolatjelt teszünk, ha gondolatnak új sorát akarjuk erősebb szünettel jelezni, s különösen beszélgetésben, ha az egyes személyek beszédét, a kérdést és feleletet akarjuk egymástól elválasztani. P. „Rabok legyünk vagy szabadok? ez a kérdés, válasszatok! — A magyarok istenére esküszünk'“ stb. Mi a magyar most? — Rút sybarita váz. (Berzsenyi.) — Gondolatjelt alkalmazunk akkor is, ha a gondolatot félbeszakítjuk s vagy csonkán hagyjuk, vagy pedig valami meglepő fordulattal fejezzük be. P. A kétségbeesés végre is —

de minek szomorítsalak ? S mint lepke a fényt elkábulva issza, úgy lön nekünk a romlás — élvezet. (Arany.) — Két gondolatjelt teszünk gyakran vessző vagy rekeszjel helyett, ha a gondolatot valami közbeszúrt mondattal szakítjuk meg. P. „Elvész az én népem, elvész — kiáltá — mivelhogy tudomány nélkül való. “ (Arany: Széch. eml.) S lön új idő — a régi visszaesőkként — reményben gazdag, tettben szapora. (U. o.)

A félbeszakításokat gyakran egy külön e czélra szolgáló félbeszakító jel mutatja. P. „Testvért testvér, apát fiú elad . . . Mégis, ne szóljon erről ajakad!“ (Tompa.) — Néha ismétlik a gondolatjeleket, p.-------vagy---------—.)

2

3. §. A rekeszjel (vagy zárójel vagy rekesz) többnyire egyes szókat kerít be, amelyek mellesleg, egy-egy kifejezés magyarázatáéi vannak közbevetve; de néha mellékes körülményeket kifejező mondatrészieteket vagy mondatokat rekeszt el (két vessző vagy két gondolatjel helyett). — Példákat magában szabályunk fogalmazásában látunk.

Idézőjelek közé foglaljuk a szószerinti idézetet s ennek egyes részeit is, ha az idéző mondat közbe van vetve, de az utóbbi esetben nem okvetetlen szükséges a jelek ismétlése. P. A gárdának a jelszavát egész világ hangoztatja : „A francia gárda meghal, hanem magát meg nem adja.“ (Tóth K.) „Elvész az én népem, elvész“ — kiálta — „mivelhogy tudomány nélkül való.“ (Néha a jelet egyszerűbben írják: ,—‘ De ez nem célszerű, mert könnyen összetévesztik a vesszővel s a hiányjellel).

Jegyzet. Rövidebb idézetek mellett sokszor egészen elhagyjuk az idézőjelet. — Kiemelés végett nem kell a mondatnak egyes kifejezéseit s a munkák címét idézőjelekkel cifrázni, hanem írásban aláhúzni, nyomtatásban pedig dűlt betűkkel jelölni; p. A fekete halál neve alatt járta be a pestis egész földrészünket (nem pedig : a „fekete halál“ neve alatt); Vörösmarty Szózata, a Magyar Nyelvőr (nem: Vörösmarty „Szózat“-a, a „Magyar Nyelvőr“).

24. §. A kötőjelt leggyakrabban sor végén használjuk, hogy megjelöljük a szétszaggatott szórészeknek összetartozását. — Szintén gyakran alkalmazzuk a lazább szóösszetétel jelzésére (lásd a 16. §-t). Általában, mikor kétségünk van, összeírjuk-e a szókat vagy ne, kényelmes segédeszközül kínálkozik a kötőjel. A hosszabb összetételeket sokszor a világosság kedvéért is célszerű kötőjellel áttekinthetőbb csoportokra osztani, p. gyász-istentisztelet, haláleset-fölvétel. Ha s-sel összekap-