Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

V.

nek új kiadása mellett is használhatni a régit, kivéve ha az új kiadás tartalmi tekintetben is tetemes változást szenvedne.

A szabályzat ily czimmel jelent meg:

A magyar iskolai helyesírás. Kiadta a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter. Kapható a m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium Hivatalos Közlönyének kiadóhivatalában (Wodianer F. és Fiai Budapesten).

Budapest, 1903. márczius 14-én.

Wlassics Gyula, s. k.

A magyar iskolai helyesírás szabályai.

A helyesírás alapja.

1. §. A helyesírás szabályai arra tanítanak, hogyan kell szavainkat az általánosan elfogadott elvek és szokások szerint leírni. A betűírásnak első célja a hangok kifejezése, azért a magyar helyesírás első sorban a kiejtésből indul s a hangokat lehetőleg híven fejezi ki állandó jegyeikkel, vagyis a latin betűkkel s ezeknek szokásos módosításaival. E mellett azonban a mi helyesírásunk nagy tért enged a szóelemzésnek is, amennyiben a még eléggé érezhető szóelemeket külön- külön feltünteti. Végre némely esetben tért engedünk a hagyománynak, az egyszerűsítésnek éskapcsolatosságnak (analógiának) is.

Jegyzet. Ez a sokféle Szempont néha határozatlanná és ingadozóvá teszi az írást, mert lehetetlen őket mindig határozott szabályok szerint összeegyeztetni. P. a hosszú, kettőztetett gy hangot rövidség vagyis egyszerűség kedvéért négyes jegy helyett (gygy) evvel a hármas jeggyel írjuk: ggy, p. faggyú, meggy, biggyeszt, buggyan; evvel kell tehát Írnunk a kiejtés szerint a következő szókat is: poggyász, Meggyes, higgyétek, higgyed, ággyal, naggyá. A szóelemzés azonban ggy helyett dgy, dj, gyj betűket irat velünk az ilyenekben: hadgyakorlat, hadjárat, adjon, nagyjában, hagyjon stb. És a szóelemek kedvéért írják sokan: ágygyal, nagygyá, hogy tisztán feltüntessék az ágy, nagy szótőket (ahogy sor végén, elválasztáskor mindnyájan tesszük); de az egyszerűsítés itt a ggy mellett szól. Szintén egyszerűsítés az, hogy az eggyik, eggyet, eggyes helyett azt írjuk: egyet, egyig, egyes; de itt a kapcsolatosságra is lehet hivatkozni, melyben ezek az egyedül, egyetemben szókkal állanak, a hol csakugyan egy gy van a kiejtésben

is. A fölszólító mód alakjainak kapcsolatossága miatt írják sokan : hi gyj cd, mint hagyjad és fogyjon, a hagy, fogy igetőktől: csakhogy a higgyed alakban nem higy az igető. Hogy végre igen sokan kivételesen ggy helyett dgy betűkkel írják: Medgyes, podgy ász, az csak elavult szokás maradványa. (Szintén a hagyomány hatásának tulajdoníthatni ezeket: mindjárt, rögtön, pünkösd, mesgye ; pedig a kiejtés szerint helyesebb volna : mingyárt, röktön, pünközsd v. pünköst, mezsgye ; a szóelemeket ezekben nem érezzük.)

A magyar ábécé.

2. §. A magyar írás a hangok jelölésére 38 betűt alkalmaz. Ezek hagyományos ábécérendben a következők : a, á, b, c, cs, d, e, é, í\ g, gy, h, i, i, j, k, 1, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs.

Jegyzetek. 1. Ezek közül a rövid és hosszú magánhangzók jegyei:

rövidek : a, e, i, o, ö, u, ü; hosszúk: á, é, i, ó, ő, ú, ü.

A magánhangzók hosszúságát tehát mindig a betű fölé tett ékezetekkel, vonásokkal jelöljük: vö. hitt: hitt, vitt: vitt szitám: szitám, búja: buja, őrült: örült.

A nyílt e hangnak hosszúja tulajdonképpen az é volna, amelyet az ere szóban ejtünk, de ezt így írjuk: erre; az a hangé pedig a, ebben: ára (arra). A nyílt e hangtól írásunk nem különbözteti meg a zártabb e hangot: ember, vettem, (ti) mentek, (ők) mentek, (én) mentek, mentek (= mentesek; rendes írásunkban ember, vettem és különbség nélkül négyféle értelemben: mentek.)

2. A lágy és kemény mássalhangzók jegyei:

lágyak: b, v, d, z, zs, — gy, g, —;

kemények: p, f, t, sz, s, c, cs, ty, k, h.

Az ly helyett a legtöbb vidéken csakis j-t mondanak, néhol meg 1-et. A kemény c-nek lágy megfelelője a ritka dz: fogódzik, bodza. A kemény cs-nek lágya a szintén ritka dzs, p. lándzsa, findzsa, dzsida. Ez utóbbit a M. T. Akadémia rövidítve ds-nek írja s ezt a dz-vel együtt külön betűnek veszi, úgyhogy az Akadémia ábécéje negyven betűt foglal magában.

3. kz egyszerű c betűt ajánlja az Orsz. Közoktatási Tanács s az Akadémia nyelv- és széptudományi osztálya, főleg mivel egyszerűségénél fogva előnyös a tanítás szempontjából és a napisajtóban és irodalmunk egy részében már úgyis elterjedt. A M. T. Akadémia ellenben megtartotta a hagyományos cz-t, főleg azért, hogy az idegen szók gyakori c betűjét ne lehessen a magyar c-vel összezavarni. — Ennélfogva sem a c-vel, sem a cz-vel való írásmódot nem tekinthetni hibásnak.

4. Ezekhez a betűkhöz járul még az idegen szókban, ill. nevekben használt x, eh és qu, ae, oe, au, eu, stb. s a régi családnevekben megmaradt y, eö, ew, w, eh, ’s.

3. §. A megjiyújtott (kettőztetett) mássalhangzókat az illető betűnek kettőz- tetésével jelöljük, pl. toll, ujj, friss, agg, makk,