Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

X.

103

1650. sz.

Miniszteri döntvény kegyúri szol- gálmányok ügyében.

talni kellett azt, hogy a tanító- és tanítónö- képzö-intézetek a tanképesitö oklevelek kiállításánál nem járnak el mindig a kellő gonddal és sokszor az illetők vezeték- és utóneveit az oklevélre a felek bemondásai alapján helytelenül vezetik rá, hogy e tekintetben — de néha a születési időre vonatkozólag is -— az oklevelek és az anyakönyvi kivonatok között kisebb-nagyobb eltérések mutatkoznak.

Ezek az esetek, a melyek az igény- jogosultak személyazonosságának megállapításánál zavart okoznak és különben is megengedheted enek, oly gyakran ismétlődnek, hogy indíttatva érzem magamat a főtiszt, egyházi főhatóságot is tiszteletteljesen felkérni arra, miszerint a főhatósága alá tartozó hasonnemü intézetek igazgatóit utasítani méltóztassék, hogy az oklevelek kiállításánál az illetők anyakönyvi adatait mindenkor a születési anyakönyvi kivonatok alapján helyesen jegyezzék be. — Budapesten, 1903. évi márczius hó 21-én.

Wlassics Gyula. s. k.

46555/1902. — A magy. kir. vallás és közokt. Minisztertől. — Mármaros vármegye tek. alispáni hivatalának.

A Schréter, Hillman és társai ferencz- völgyi czégnek kegyúri szolgáltatmányai tárgyában f. évi márczius 31-én 7051. sz. a. kelt jelentésére vonatkozólag az összes közlemények visszazárása mellett annak előrebocsátásával, hogy a nevezett czéget fölül- vizsgálati kérelmével elutasitandónak találtam, a következőkről értesítem tekintetes alispáni hivatalt: Nem forog fent ugyanis a szóban levő esetben az 1901. évi XX. t.-cz. 3-ik §-ban a fölülvizsgálati kérelem megengedhetösége tekintetében fölállított

egyik jogalap sem, mert az ügyben eljárt alsófoku hatóság illetékességéhez szó sem férhet s erre a fölülvizsgálati alapra folyamodó maga sem helyezkedik — de nem sértett az alsófoku hatóság anyagi jogszabályt sem, minélfogva folyamodó erre az alapra sem fektetheti fölülvizsgálati kérelmét. — Amit kérvényező czég fölülvizsgálati kérelmében előad, az nem bir olyan jelentőséggel, hogy ennek alapján az alsófoku hatóságok határozatait megsemmisíthetném s uj eljárást rendelhetnék el. Tarthatatlan ugyanis folyamodónak azon érvelése, hogy a kérdéses kötelezettség nem olyan természetű, hogy az a mindenkori birtokost terhelné s hogy a kir. kincstár mint volt kegyur s a római katholikus egyház között ex consensu létrejött s a gyakorlat révén érvényre jutott ezen kötelezettség a birtokváltozás folytán a kir. kincstár jogutódát ne terhelné. Folyamodó ezen kijelentéssel maga elismeri, hogy itt dologbeli kegyúri jogról van szó, tehát birtokkal van az összekötve, mely — tehát a birtok jogi sorsában osztozik, azaz — elidegenítés esetében átmegy az uj tulajdonosra már a dolog természeténél fogva még akkor is, ha ez határozottan kikötve nem lenne. Ezt különben kifejezetten kimondja az 1864. évi augusztus 24-iki 15104. szám alatt kelt s nálunk ma is hatályban levő udvari rendelet. Egyébként annak bizonyítása, hogy a szóban levő kegyúri jog azon birtokkal, melyet folyamodó czég megvett, nincs összekötve, folyamodót terhelte, de ö az eljárás folyamán — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — semmi olyat föl nem hozott, mi állítása igazolásaként megállhatott volna. Meg nem állhat az a kifogás sem, hogy ö mint Mózes-hitü, kegyúri jogokat nem gyakorolhat s igy kötelezettségei sem lehetnek, — mert joggya-