Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VI.
46 Ezek elöl nem lehet elzárkóznunk, hacsak nem akarunk megszűnni annak a kornak gyermekei maradni, amelyben a Mindenható élnünk engedett. Komoly megfontolás tárgyává tevén ezeket a nyomós körülményeket és bizonyítékát óhajtván szolgáltatni abbeli gondoskodásunknak, amelylyel kedves papságunk anyagi helyzetét atyai szivünkön viseljük : elhatároztuk, hogy a nyugalom éveinek ellátására létesített egyházmegyei intézményünket új alapokra fektetjük. Ezen forró óhajtásunk minél sikeresebb megvalósítása czéljából hívtuk össze azt az egyházmegyei tanácskozmányt, amely a múlt 1902. évi julius 3. és 4. napjain székvárosunk falai között általános helynökünk Boltizár József püspök úr ö méltóságának elnöklete alatt folyt le és behatóan megvitatta az általunk tervbe vett új nyugdíjintézmény alapszabályait. A tan ácskoz mány megbizottainak kezeiből 1902. évi augusztus hó 26-án személyesen átvevőn a fontos munkálatot, felkértük esztergomi fökáptalanunkat, hogy a szabályzat tervezetére vonatkozólag véleményét tudomásunkra adni szíveskedjék. A fökáptalan szokott gondosságával és alaposságával négy ülésen át foglalkozott a nyugdíjintézmény ügyével. Nevezetesen 1902. évi október hó 1. és 17-én, november 28-án és deczember 6-án behatóan megvitatta az alapszabálytervezet minden egyes pontját és véleményét deczember 13-án tartott üléséből kimerítő indokolása kíséretében juttatta kezeinkhez. Miután ily módon a legilletékesebb tényezők nyilatkoztak az intézmény életbe léptetésének nagy horderövel biró kérdéséről és behatóan megvitatták a kidolgozott alapszabályok tervezetét: a lég madarairól és a mezők virágairól is bőségesen gondoskodó mennyei Atya erősítő támogatásába és termékenyítő áldásába vetett rendithetlen bizalommal elhatároztuk és ezennel elhatározódnak nyilvánítjuk, hogy az „ESZTERGOMI FÖEGYHÁZMEGYEI PAPI NYUGDÍJ-INTÉZET“-et az Üdv 1903. évének január 1-től kezdve megalapítjuk és az alább olvasható alapszabályok intézkedései szerint életbe léptetjük, fentartván úgy magunknak, mint utódainknak az esztergomi érseki székben azt a jogot, hogy az intézmény szervezeti szabályzatát belátásuk és óhajuk szerint változtathassák, módosíthassák, javíthassák, tökéletesíthessék, vagy sorsa felöl bármily értelemben határozhassanak. Mint a szabályzatból kitűnik, az csaknem teljes egészében ugyanaz, amelyet az 1902. évi julius 3. és 4-én tartott tanács- kozmány megállapított és hozzánk felterjesztett. Vannak azonban az immár általunk megerősített és hatályba léptetett alapszabályokban egyes módosítások, változtatások is, mint az különösen az 1. 3. és 40. §§-ban látható. A júliusi tanácskozmánynak e szakaszokra vonatkozó kívánságait u. i. lehetetlen volt elfogadnunk. Oly nyomós érvek szólanák a módosítások ellen, hogy azok elöl nem lehetett elzárkóznunk. Vissza kellett ennélfogva helyeznünk az eredeti szabályzat-tervezet 1. §-ának ezeket a szavait: „A javadalmas apátok, prépostok és kanonokok kivételével.“ A 2. §. világos szavai szerint az említett egyházmegyei tagok ki vannak zárva a nyugdíjintézet czéljában való részesedésből. Akire azonban valamely társaság czéljai
