Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
V.
34 sabban föltüntethessük, részint pedig, hogy megjelölhessük a szüneteket és a hanghordozást, amelyekre a helyes fölolvasásban ügyelnünk kell. A pont rendszerint arra szolgál, hogy az egész gondolat (az egész pont) után való szünetet jelölje. Csak akkor nem teszünk pontot, ha a gondolat végén fölkiáltást vagy kérdést kell jeleznünk (1. alább). Pontot teszünk továbbá a címek, sorszámok és rövidítések után; p. Szózat. Deák F. II. fejezet. 100. 1. (= századik lap; ellenben 100 1. = száz lap). VIII. 13. = aug. 13-án. — A mértékek és pénzek rövidítése mellé nem kell pontot tenni, tehát kg, km, m, cm, hl, K, f, stb. Kérdőjel kell minden egyenes kérdés után, akár teljes mondat, akár nem, s akár várunk rá feleletet, akár nem. P. Ki írta ezt? Tudtad (v- tudtad-e), hogy itt vagyok? Mért nem kérdezted meg, hogy híják? Minek? — De nem teszünk kérdőjelt az úgyn. függő kérdés után, ha csak a mellékmondat van kérdöleg értve. P. Kérdezte, hogyan híják. (Más ez : Kérdezte, hogyan híják?) Felkiáltójelt teszünk az egyenes kívánó mondat (fölszólítás vagy óhajtás) után, de jelentő módú fölkiáltások és gyakran indulatszók és megszólítások után is (így levél elején; egyebütt vesszőt is lehet). P. Isten, áldd meg a magyart! Csak vissza, vissza! Vajha szólni tudna! Itt az idő, most vágj!- soha! Hősvértől pirosait gyásztér! sóhajtva köszöntlek, nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács ! Ah! de hiába tekint a távol lenge ködébe. — A kívánó mondat után sem fölkiáltójelt teszünk, ha csak a mellékmondatban van fölszólítás kifejezve: Mondtam neki, hogy menjen. 20. §. A vessző vagy vonás a legsűrűbben előforduló írásjel; alkalmazzuk az egyszerű mondaton belül is, de még gyakrabban egyrangú mondatok közt, továbbá fő- és mellékmondat között. 1. Az egyszerű mondatban főleg négy esetben használjuk : aj az értelmező jelző előtt és többnyire utána is, p. Hunyadi János, a dicső hadvezér, Mátyás atyja volt. (Kivételt tesznek a rövid állandó jelzők, pl. Mátyás az igazságos; Zrínyi a költő). — h) E g y n e m ü mondatrészek, p. két alany, két tárg}- stb. közé mindig vesszőt teszünk, kivéve, ha e három kötőszó valamelyike van köztük : és, meg, vagy. Pl. A tavasz, nyár, ősz és tél az esztendő négy szaka. Jelzők közé akkor teszünk vesszőt, ha egyenrangúak, pl. vitéz, igazságszerető, nemeslelkü fejedelem (ellenben: Magyarországnak négy nagy királya volt). Ez a könyvnek első, történeti szaka (ha t. i. a többi szakasza nem történeti ; ellenben első történeti szakasza = történeti szakaszai közül az első). Második, átdolgozott kiadás (ellenben „második átdolgozott kiadás“ tkp. a. m. az átdolgozottak között második). — ej Vessző van gyakran fölkiáltójel helyett a megszólítások és indulatszók után. P. Isten, áldd meg a magyart! Ah, látni véltük sírjainkon a visszafénylö hírt-nevet. (Arany.) A vesszőt is el szokás hagyni, ha az indulatszó után megszólítás vagy de kötőszó következik. P. De néked élni kell, ó hon! No de sebaj! v. hej de sebaj! — d) A -ván, -vén, -va, -ve képzős igenév után is vesszőt teszünk (kivált ha az igenévnek külön alanya van), ha hosz- szabb az igeneves kifejezés, úgy hogy szinte külön mellékmondatnak érezzük. P. Ök mégse akarván, én ide siettem (Arany). Egész életedet meghatározott elv szerint intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván, ezt híják erénynek. 2. Vessző választja el egymástól rendesen az egyrangú mondatokat, akár főmondatok, akár mellékmondatok (ilyenkor az és előtt is vessző van). P. Talpra magyar, hí a haza; Aki magyar, aki vitéz, az ellenséggel szembenéz. Gazdaságom van, de nem sok, s van adósságom, de sok (Petőfi). 3. A főmondat s a hozzátartozó mellék- mondat közé rendszerint szintén vesszőt teszünk. P. Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer. Ahol enned adnak, egyél, ahol ütnek, fuss! — A közbeszúrt mellékmondatot vesszőkkel választjuk el a főmondat részeitől (de ha nyomban a fömondat kötőszavára következik, ez után rendesen nem teszünk vesszőt.) Pl. O megjelenve, mint új fény az égen, felgyújtá az oltár szövét- nekét. (Arany.) Vagy ha elmúlt régi kedvetek: legyen a dal fájdalmas, merengő ! (Tompa.) A legszentebb-, legdicsőbbért most csak bort, de ha keilend, vérben adjunk gazdag tort! (Vörösmarty.) A rabszolgákat nem hallgatja az meg, mert aki jármot hágy nyakába tenni, méltó reá, hogy azt hurczolja is. (Petőfi.) 21. §. Pontosvesszőt csak összetett mondatban alkalmazunk, még pedig rendesen hosszabb főmondatok közt, vagy ha nagyobb mondatkapcsolatot alkotó mondatokat a világosság kedvéért ki
