Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

V.

30

monarchia, anarchista, expedíció; — c) a nem latin vagy görög betűkkel író népek nyelvéből való szavakat és a szláv és oláh szóknak eltérő betüjegyeit; pl. cár, számum, khán, sejk, bég, vezír, szultán, kalifa stb.; zsivió, szetreászka, cine mintve stb.

2. Az idegen írásmód szerint írjuk: a) az idegen fogalmak, intézmények, szokások stb. nevét, pl. renaissance, cercie, Cinquecento, high life, lady, dejeuner, fin de siede stb.; — b) a nem közkeletű tudományos és egyéb műszavakat, pl. praetor, quaestor, circulus vitiosus, adagio, fortissimo stb. — c) minden idegen nyelvű idézetet, szólásmódot, közmondást, p. audiatur et altera pars, conditio sina qua non. — A 2. a) és

b) pontba tartozó görög szavakat latinosán írjuk, de a c betű helyébe, mikor A'-nak ejtjük, -A:-t teszünk, pl. archon, palaestra, anthologia, akro- polis stb.

Jegyzet. Meg nem honosodott idegen szót a nagy közönségnek szánt olvasmányban csak akkor helyes használni, ha nincs a fogalomra magyar szavunk. Ne használjunk tehát olyan fölösleges idegen szavakat, mint: momentum, propositio, v. propozició, dispositio v. dispozició, institutio v. institúció, resolutio v. rezolúció, acclamatio v. aklamáció. szanálás, football v. futbal stb., mert meg mondhatjuk magyar szóval is: mozzanat, indítvány v. javaslat, rendelkezés v. intézkedés v. hajlandóság, intézmény, határozat, éljenzés, orvoslás, labdarúgás v. rúgólabda stb.

Az irodalomban közhasználatú idegen szavaknak idegen képzésű származékait a gondos író szintén elkerüli mint szükségteleneket, mert köny- nyen helyettesíthetjük őket magyar-képzős származékokkal, pl. ne írjuk: prozaikus, epizodikus, magnetizmus, hanem: prózai, epizódszerű, mágnes ség.

A tulajdonnevek.

13. §. Az' idegen tulajdonnevekre általában ez a szabály áll: a latin betűkkel író népek tulajdonneveit meghagyjuk változatlanul, egyéb népekét a kiejtés szerint írjuk le. Ingadozó a görög nevek írása, mert ezeket részben egészen latinosán írják, részben görögösen (csak az egyes betűket helyettesítve a megfelelő latin betűkkel), részben végül egészen magyarosan (a meghonosul- takat).

1. E szerint a latin írású nyelvek (p. az olasz, spanyol, francia, angol, német, svéd, finn, oláh stb. nyelv) személy- és helyneveit, köztük a latin-betűs

szláv nyelvekét is, lehetőleg változatlanul írjuk, p. Caesar, Michelangelo (oh. Mikelándzselo), Rousseau, Shakspere v. Shakespeare, Goethe, Väinämöinen, Kosciuszko (olv. Koscsusko); Bologna, Marseille, Manchester stb.

2. Az orosz, török, perzsa arab stb. neveket kiejtésük szerint írjuk, ahogy s amennyire magyar betűinkkel kifejezhetjük: Tolsztoj, Turgényev, Anyegin, Verescsagin, Rusztem; Dnyeper, Irtis, Jeniköj, Iszpahán, Altaj stb.— Óvakodni kell itt attól az idegenszerü-ségtöl, hogy az ilyen nyelvek szavait német, francia, angol helyesírással ne írjuk, p. Tolstoi, Turgenieff, Onegin, Wereschtschagin, Dnieper, Irtisch, Altai.

3. A görög nevek közül azokat, amelyek a latin irodalomból kerültek hozzánk, a régi deákos szokás szerint írjuk, latinosán; de a tudományos irodalomban, gyakran az eredeti görög betűkhöz híven írják át, s ez esetben különösen a latin ae, oe, i helyett az eredeti ai, oi, ei szerepel, a római c helyett k (ch h. kti), s a latin -us um ae i szóvégek helyett -os on ai oi; p.

Phidias, Cecrops, Aegina, Bacchus, Delphi, Pheidias, Kekrops, Aigina, Bakkhos, Delphoi, Oedipus,

Oidipus.

4. A görög nevek s a latin-betűs nyelvek nevei közül is egészen magyarosan írjuk azokat, amelyek mi nálunk is egészen népszerűek, úgy hogy már magyaros kiejtésük is megállapodott. Ilyenek p. Krisztus, Dárius, Krőzus, Herkules, Rafael, Napóleon; Athén, Trója, Párizs, Hága, Göttinga, Drezda, Grác; Kaukázus, Etna, Vezúv, Rajna, Majna, Szajna. (Tehát nem Troia, Páriš, Vezuv stb.)

Ide tartoznak különösen a világrészek, országok és népek nevei: Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália; Egyiptom, Arábia, Fenícia, Szíria, Perzsia, Svájc, Stájerország, Elzász, Khína, Algír stb.; stájer, gót, szláv, rutén, litván, fríz, perzsa stb. (Tehát nem Europa, Persia, Schweiz, góth, sláv stb.)

Jegyzet. Minden idegen névnek a végén magyarosan, ékezettel írjuk az o, a, e betűket a rágós alakokban, melyekben e hangok nálunk csak megnyújtva kerülnek elő, p. Cicerónak, Arcóban, Abbáziában, Karlsruhéban. — A francia s némely angol nevek végén nehézséget okoznak az ugyn. néma vagyis ki nem mondott hangok, mert a magyar ragozásban nem vehetjük őket számba s az Írásban mégsem hagyhatjuk el. Nem mondhatjuk p. Voltairének,