Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
V.
26 kori elbukás alkalmával világosittatván fel, előrehaladott koruknál fogva már képességüknek és hajlamaiknak jobban megfelelő pályát kezdeniük, illetve annak előtanulmányaihoz fogniok többé alig lehetséges. Nem tartom szükségesnek a kérdés részleteivel ez alkalommal foglalkozni, mert az 1895. évi 64,996. sz. a. kelt rendeletem- ben foglalt figyelmeztetéseimben az osztályozás kérdésének minden oldalára kiterjeszkedem, de igenis szükségesnek tartom a később tett tapasztalatok alapján is azt, hogy azon figyelmeztetéseimnek gondos követésére a gymnasiumi tanári testületeket újból és határozottan felhívjam. Budapest, 1903. évi február hó 26-án. 1126. sz. A m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi miniszternek a magyar iskolai helyesírás szabályai tárgyában 1903. évi 862. ein. szám alatt kiadott körrendeleté. A magyar helyesírás tanítása újabb időben számos panaszra adott okot, s a Népnevelők budapesti egyesülete 1899-ben fölterjesztésben kért, hogy helyesírási minta- könyv kiadásával orvosoljam a fölmerült visszásságokat. E visszásságok részint számos eredeti és idegen szónak ingadozó írása módjából eredtek, részint pedig abból, hogy a fejlődő nyelv és irodalom itt is, ott is rést ütött a hagyományos szabályokon. A helyesírás tanításának ezen akadályait méltatva, megbíztam az Orsz. Közoktatási Tanácsot, tegyen javaslatot a nehézségek elhárítására. Időközben a Magyar Tudományos Akadémia — mint már azelőtt is több ízben — újra átvizsgálta s egyes pontokra nézve egyszerűsítette a saját kiadványaira megállapított helyesírási szabályokat. Az Orsz. Közoktatási Tanács hosszas és lelkiismeretes tárgyalások ered- ményekép a Magyar Tudományos Akadémia szabályzata alapján olyan munkálatot szerkesztett, mely amennyire jelenlegi viszonyaink közt lehetett — egyszerűbbé s következetesebbé teszi a helyesírási szabályokat, azonfelül igen gondosan megállapított szójegyzékben ád utasítást a kétes esetekben való eljárásra s különösen az idegen eredetű szókra nézve iparkodik pontosabb határt szabni a magyaros s az idegen- szerű írásmód között. Minthogy a kiejtés idők folytán észrevétlenül változik, az irás pedig vele szemben egy ideig az irodalmi hagyományt követi, némely esetben nem lehet az eddig dívott Írásmódot egyszerre hibásnak nyilvánítani s azért a szabályzat is megenged egyelőre némely ingadozást. Az ilyen megalkuvást szükségessé teszi az a fontos irodalmi és iskolai érdek, hogy a fejlődés ne erőszakos, hanem fokozatos legyen s a fejlődés érdekében az új német és franczia hivatalos szabályzatok is számos esetben választást engednek két-két írásmód között. A döntést e néhány esetben a pedagógiai belátásra s az irodalmi fejlődésre hagytam, de didaktikai szempontból szükségesnek találom, hogy egy intézet egyféle írásmód mellett foglaljon állást. Hiszem, hogy az irodalmi fejlődés csakhamar megtalálja azt az útat, melyet az iskola s az irodalom érdeke kijelöl. Mindenképpen remélem, hogy ez a részben az Akadémia, részben a Közoktatási Tanács megállapodásain alapuló új iskolai helyesírás az e téren uralkodó zavart csökkenteni s rövid idő múlva teljesen meg fogja szüntetni. Ezek alapján az új szabályzatot a rendelkezésem és vezetésem alatt álló összes iskolákra irányadóul rendelem. Egyúttal elrendelem, hogy az új iskolai könyvek s a meglevőknek új kiadásai ehhez a szabályzathoz alkalmazkodjanak. De a jelenleg használatban lévő kiadások tovább is használhatók, sőt (hogy szegény szülőkre ezzel új terheket ne rójunk), ugyanazon könyv-
