Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VIII.
73 gyásnak megfelelően — 1901. évi szép- j fernher hó 30-ról 4672. szám alatt ide felterjesztett — az 1896. évi XXVI. törvény- ezikk 34. §-ában reá ruházott jogánál fogva 1 1901. évi deczember hó 17. napján tartott nyilvános ülésében irásbelileg tárgyalván a felett, az iratokban foglaltak megvizsgálása után a következő ítéletet hozta: A magyar királyi közigazgatási biróság a panasznak részben helyt adva, Baracska községet az alapitványozott szent misék pénztárára 1893-tól 1899-ig terjedöleg kivetett és 1899-ben be is fizetett 170 korona 6 fillér pótadóból 96 korona 94 fillérnek a Holzin- ger József róm. kath. plébános és ugyanabból 19 korona 90 fillérnek a kántor (egyszersmind iskola-tanitó) kezeihez 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő visszafizetésére kötelezi s egyszersmind kimondja, hogy a nevezettek az alapitványozott szent misék pénztárából élvezett jövedelmeik után községi pótadóval nem terhelhetők meg. Ezekkel szemben a biróság a panaszlónak az alapitványozott szent misék pénztárát érintő összes többi kéréseit, valamint a kegyes alapítványok pénztára részéről támasztott igényét is elutasítja. — Indokok: Az ítéletnek a panaszló plébános és a kán- tortanitó részére visszatéríteni rendelt pót- adó-összegekre és a nevezetteknek jövendőbeli pótadómentességére vonatkozó intézkedései abban találják indokolásukat, hogy a biróság által elrendelt és törvényszerüleg végrehajtott bizonyítási eljárás adatai szerint az ítéletben kitett összegeknek megfelelő jövedelem, — mely után a pótadó alapját képező állami adó kivettetett — a plébános, illetőleg a kántortanitó javadalmának kiegészítő részét képezi, — az 1886. évi XXII. t.-cz. 138. §-a értelmében pedig a lelkészek és a tanítók javadalmaiktól, illetve hivataluk után járó illetményeiktől községi pótadót fizetni nem tartoznak. Ami az illetéknek az alapitványozott szent misék pénztárát tár- gvazó további, valamint a kegyes alapítványokra vonatkozó elutasító rendelkezéseit illeti: ezeknek indoka azon körülményben rejlik, hogy az 1886. évi törvényczikk, melynek alapján a községi pótadók kivetése és beszedése körül felmerülhető vitás kérdések egyedül bírálhatók meg és dönthetök el; községi pótadómentességet sem a hitközségi gondnok, sem a harangozó, sem a templom, sem pedig végre a szobrok és keresztek fentartására szolgáló kegyes alapítványok javára nem biztosít, azt pedig panaszló sem állítja panasziratában, mintha a szóban forgó pótadók kivetésénél és beszedésénél az érvényben levő törvények és a szabályok intézkedései valamely más irányban figyelmen kívül hagyattak volna. Mindezeknél fogva az ítélet rendelkező részében foglaltak szerint kellett határozni. Miről a magyar királyi közigazgatási biróság a vármegye közigazgatási bizottságát az elnökének idézett számú és keletű jelentése kíséretében felterjesztett iratok visszaküldése mellett azon meghagyással értesíti, hogy az Ítélet egyik eredeti példányát a panaszló róm. kath. plébánosnak kézbesittesse. Kelt Budapesten, a magyar királyi közigazgatási bíróságnak 1901. évi deczember hó 17. napján tartott üléséből. (P. H.) Wekerle, elnök, Dr. Vas- dényei Géza, Tibád előadó h. Hock Joannes investitus est ad pa- rochiale beneficium in Budapest-Kőbánya. Rácz Daniel Paulus factus est curatus Hungarorum in Bucharest. Borovszky Joseph praesentatus est ad beneficium in Horvátgurab, — Marko- vics Franciscus autem ad illud in Prassicz. Administratores parochiarum nominati Nr. 1777. Mutationes in statu personali.
