Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VII.

akarat. — És vájjon nem venni-e észre ennek hatásait az állami törvényekben is, melyek vajmi gyakran, — ahelyett, hogy írott jogok volnának, — csupán csak egy politikai párt számbeli erejét és túlhatalmas akaratát mutatják. Éppen ezért hízelegnek a tömeg féktelen vágyainak és megeresztik a nép szenvedélyeinek fékét, ha mindjárt zavarják is a polgárok nyugodt tevékenységét azzal a föntartással, hogy a végső esetekben erőszakos és véres elnyomó rendszabályokhoz nyúlnak.

Éppen igy, miután visszautasították a keresztény befolyást, melynek természettől fogva megvan az az ereje, hogy a népeket testvérekké teszi és mintegy nagy családba gyűjti össze, lassankint a nemzetközi viszonyokban is az önzésnek és a féltékenykedésnek egy oly rendszere jutott uralomra, melynek következtében a nemzetek egymásra,, ha nem is irigységgel, de láthatólag versengő bizalmatlansággal tekintenek.

Ezért vállalkozásaiknál is könnyen kisértésbe jönnek, hogy az erkölcsösség és igazságosság magasztos fogalmát és a gyöngének és elnyomottnak védelmét elfeledjék, amennyiben ama vágyódásukban, hogy a nemzeti gazdagságot korlátlanul szaporítsák, csak a kedvező alkalomra és a haszonra, a véghezvitt tények sikerére és szerencsés elintézésére tekintenek, biztosak lévén, hogy senki sem fogja őket a jog tiszteletére szorítani. Ezek szomorú jelek, melyek az anyagi hatalmat, mint a világ legfőbb törvényét szentesitik; innét a hadi készülődések mind nagyobb és már-már elviselhetlen növekedése, vagy az a fegyveres béke, mely sok tekintetben a háború legveszedelmesebb hatásaival egyenlő.

És a panaszolt erkölcsi zűrzavar az alsóbb néposztályokban magva lett a nyugtalanságnak, a rósz helyzetnek, az ellenszegülésnek; innét a gyakori üzelmek és rendetlenségek, hevesebb viharoknak ezen előjátéka. A kis emberek nagy részének nyomorúságos helyzete, amely mindenesetre sürgős javításra szorul, csodálatos módon szolgál ügyes agitátorok és különösen a szocziálista pártok terveinek, melyek a néptömegeknek tett balga ígéretek segítségével legborzalmasabb szándékaiknak teljesedése felé haladnak.

És mivel az, aki egy meredekről leesik, végtére a földre kell, hogy jusson, ezért a logika, mint az elvek boszúállója máris megérlelte a gonosztevőknek egy valóságos szövetkezetét, egészen vad ösztönü embereket, kik mindjárt első csinyjeikkel a legnagyobb ijedelmet idézték elő.

Szilárd és nemzetközi szervezettel ellátva, máris képes ez mindenütt működtetni gonosz kezét, anélkül, hogy akadályoktól kellene tartania, vagy, hogy valamely gonosz tettől visszaborzadna. Hozzátartozói, a polgári világgal, a törvényekkel, a vallással, az erkölcscsel való minden összeköttetést széttépve anarchistáknak nevezik magukat és a szándékuk, hogy mindazon eszközökkel, melyeket egy vak és fékezetlen szenvedély csak sugallhat, fenekestül felforgatják a társadalmi rendet. És minthogy ez az ö egységét és életét a tekintélytől nyeri, ezért tervei mindenekelőtt a tekintély ellen irányulnak. Ki ne iszonyodnék el a szánalom és megbotránkozás borzadalmával, midőn kevés évek folyamán császárokat, császárnö- ket, királyokat, hatalmas köztársaságok fejeit megtámadtatni és meggyilkoltatni látta, semmi más okból, mint azért mivel magas állásban voltak.

A meglevő bajoknak és a jövendő veszedelmeknek ily tömegével szemben kötelességünk, melyet ezennel teljesítünk, hogy újra felszólítsuk az összes jóakaratu einbe-