Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIII.
128 dentissimus Deus“ encyclicának és nein mozdítja elő a tudományos kutatást. Hasonlóképen nem jutalmazható az a munka, amelyikből nem tűnik ki, hogy a szerző járatos azokban a nyelvekben, amelyeknek ismerése a bibliai tanulmányok eredményes műveléséhez elengedhetetlen s melyeknek megtanulását a Lackenbacher-féle alapitó-levél előmozdítani kívánja. 2. A pályamunka nyelve a latin, vagy a német; teljesen egyenlő értékű munkák közül azonban a latin nyelven Írott előnyben részesül. 8. Pályázhatnak a négy részes egyetemi kar, névszerint a bécsi, prágai, német és cseh és a budapesti egyetem hittudományi karainak rendes hallgatói, továbbá az osztrák-magyar monarchia minden római katholikus papja, kivéve az egyetemi tanárokat. 4. A pályamunkákat a bécsi cs. kir. egyetem theologiai facultásának decanatu- sánál legkésőbb 1904. évi május hó 15-ig kell beadni. 5. A pályamunkáknak sem kívül, sem belül nem szabad elárulniok a szerző nevét; mert különben a pályázatból kizáratnak. Hanem a munkák jeligével látandók el és lepecsételt borítékkal szerelendök fel, mely kívül a jeligét, belül a szerző nevét és lakását tartalmazza. 6. A megjutalmazott pályamunka a bíráló bizottság által ajánlott, vagy megkívánt változtatásokkal, kiegészítésekkel és javításokkal kinyomatandó (átalány 400 kor.) (Megjegyzés: Ezért kívánatos, hogy a pályamunkák ne legyenek bekötve és a papírnak csak egyik oldalára Írva nyújtassanak be.) Bécsben, 1902. évi julius hó 16-án. Az alsó-ausztriai cs. kir. Helytartóságtól. Dr. Schlauch Lőrincz biboros-püspök beszédei és dolgozatai. Szép és érdemes élet után, mint aki érzi, hogy a mag, melyet elvetett, kihajt, habár ö nem munkálhatja is többé; mint aki elválván kedveseitől, a szebb viszontlátásra gondol: pápai áldástól s az egész nemzet fájdalmától kisérve távozott Schlauch Lörincz biboros-püspök az örök világosság birodalmába. Úgy szállt le sírjába, mint a nyári nap, mely még akkor is melegen szórja arany sugarait a földre, mikor már a hegyek mögött alábukik; boldogan és elégedetten, mert nem hiába élt, fáradott, mert szeretete, vallása és hazafisága élete végéig nagy tettekre lelkesítette, mert lelke ifjúságát megtartá mind a sírig. Mint hajdan a keleti bölcseket ragyogó csillag vezette Jézus imádására: épp úgy fénylett egy kettős csillag a bíboros főpap egén is, amig csak élt. Mély vallásossága és lángoló hazaszeretete elválaszthatatlanul, olthatatlan tűzzel égett lelkében. Két nagy és hatalmas érzés egyesült egy szivdobba- násban: a vallás szentelte meg a hazaszeretetei és hazaszeretete mély vallásosságából táplálkozott. Mint Istennek hűséges sáfárja és hazájának igaz fia, méltán idézhette magára az Apostol nevezetes szavait: „Jó harczot harczoltam, a futást elvégeztem, a hitet megtartottam; végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nekem ama napon az Ur, az igaz biró . . . nemcsak nekem pedig, hanem azoknak is, akik szeretik az ö eljövetelét.“ (Szent Pál, II. Tim. IV. 7, 8.) A nagy lélek, kinek ravatalánál gyászt öltött Magyarország katholikus világa, s akinek elvesztésén valláskülönbség nélkül kesereg az egész ország, az Egyházban viselt előkelő méltóságán kívül is nagy volt 2996. sz. Néhai Schlauch Lörincz munkáinak kiadása.
