Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
I.
9 miniszterhez felebbezett, — kérvén, bogy a kikötött ideiglenesség elejtésével a megválasztott tanitó végleges minősége mondassák ki. A miniszter a felebbezést a köz- igazgatási bizottságnak azzal az utasítással küldte vissza, hogy mivel a vitás kérdés elbírálására az 189(5. évi XXVI. törvény- czikk 52. §-a értelmében a közigazgatási bíróság illetékes: a felebbezést mint panaszt ehhez a bírósághoz terjeszsze fel. Tényleg községi népiskolai tanítói állásnak választás útján lett betöltéséről, illetve ezen választás hatályának külön kikötéssel történt korlátozásáról lévén szó, a bíróság a fenforgó esetre a maga hatáskörét szintén megálla- pitandónak találta. A felebbezésnek, illetve panasznak helyt kellett adni: mert az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk 138. §-a értelmében „a tanítók élethossziglan választatnak“, mely törvényes rendelkezésnek nyilvánvalóig az a helyes czélzata, hogy a tanítás rendes, háborítatlan menetét biztosítsa, a tanítók személyében való változtatásokkal járó zavaroktól a lehetőségig megóvja, egyszersmind pedig a tanítókat is biztosítsa — az ok nélkül való elmozdítás lehetőségének a kizárásával - a maguk állásában, a mi a sikeres munkálkodásnak kétségtelenül egyik lényeges föltétele. Ugyanebben a törvényszakaszban kifejezetten kimondatik az is, hogy a megválasztott tanítók „hivatalukból csupán súlyos hanyagság, erkölcsi kihágás vagy polgári bűntény miatt mozdíthatók el“ és pedig fegyelmi eljárás útján, melyről az 1876. évi XXVIII. t.-czikk 7. §-a részletesen intézkedik. Tanítói állásnak ideiglenes betöltéséről szól ugyan az előbb említett 1868. évi XXXVIII. törvényczikk 139.§-a, de azzal a határozott megszorítással, hogy ilyen módon csak segédtanítók alkalmazhatók s ezeknek is az alkalmaztatása csak félesztendeig tarthat, amennyiben ezen idő lejártával a törvény kifejezett utasítása szerint az állás rendszeresen betöltendő. A népiskolai hatóságokról szóló 1876. évi XXVIII. törvényczikk is említést tesz fentebb már idézett 7. §-ában ideiglenes tanítókról, kik alatt nem lehet másokat érteni, mint az ezen törvény 13. §-ának 2-ik bekezdése szerint az iskolaszék által segédtanítókul meghívott okleveles tanítókat és tanítóképzőt végzett jelölteket; de már ezen törvény ez ikknek a községi népiskolai tanítók választásáról és megerősítéséről intézkedő 12. és 13. szakaszaiban szó sincsen — a mint a legelőbb idézett 138. §. kétséget és félremagyarázást nem tűrő határozat kijelentése mellett nem is lehet — hogy a törvényszerüleg megválasztott és megerősített tanitó az ideiglenesség kikötésével volna alkalmazható. Az érdeklett közigazgatási bizottság ezen bírósághoz felterjesztett felvilágosító iratában azt hozza fel a panaszlott intézkedés mentségére, hogy a sz—i községi tanítói állások betöltésénél, az iskolaszék és közigazgatási bizottság részéről egyértelmüleg követett gyakorlat szerint, a tanítók „mindig úgy választattak, hogy két évig mint ideiglenes tanítók alkalmaztattak, s ezen körülmény a pályázati hirdetményben mindig fel is van említve“ : felhozza továbbá, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszternek vannak olyan rendelkezései, melyek szerint „nem lehet kifogásokat tenni az ellen, hogy a községi iskolaszékek a tanítókat ideiglenes minőségben alkalmazzák, s csak akkor véglegesítsék, ha próbaidejöket sikeresen kiállották“; bár ugyancsak az említett felvilágosító irat tanúsága szerint ugyanennek a miniszternek vannak viszont olyan rendeletéi is, melyek kimondják, hogy „minden tanitó a községi iskolaszék által csakis végleges minőségben alkalmazandó és alkalmazható.“ Minthogy 2
