Circulares literae dioecesanae anno 1901 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XII.

96 3897. sz. A fó'egyház- megyei ala­pok gyara­podása. 3425. sz. Miniszteri átirat a véd- kötelesek helyes össze­írása czéljá- ból a feleke­zeti anya- könyvvezetők által kiszol­gáltatandó anyakönyvi adatok tár­gyában. Rácz Dániel Paulus ex Orel. Fr. Min. ad ADioec. susceptus est. — Bartoss Arnoldus nominatus est Curatus in noso­comio regnicolari Pozsony, — Rozmanith Casimirus Adalbertus cooperator in P.-Dió- szegh ad priorem statum religiosum dimis­sus est. Adakoztak a papi nyugdíj-alapra: Stieber Vincze apát-plebános 200 kor., — Berger Márk levéltáros 400 kor., — Szeyler Károly bajcsi pleb. 100 kor., — Meinzl Farkas kórházi lelkész 50 kor. Egyházmegyei segitö-alapra: Stieber Vincze 200 kor., — Berger Márk 100 kor.; — és Ott Adám dr. budapest-ujlaki plébános a sz. Béla-intézet javára 200 kor. 47228/1901. szám. — A vallás- és köz- oktatásügyi magyar királyi minisztertől. — Valamennyi főtiszt, egyházi főható­ságnak. A véderőről szóló 1889. évi VI. t.-cz. 36. §-a az anyakönyvvezetö lelkészeknek kötelességévé teszi, hogy a hatóságoknak az ujonczállitás végrehajtására vonatkozó min­dennemű hivatalos eljárásaikban segédkezet nyújtsanak s az állítási lajstromokhoz tőlük kivántató segédokmányok valódiságáért őket felelőssé teszi; a védtörvényi utasítás I. része 15. §-ának 1—3. pontjai (1889. R. T. I. 378. 1.) pedig elrendelik, hogy az anya­könyvvezetö lelkészek kötelesek évenként a keresztelési, illetőleg halálozási anyakönyve­ket átvizsgálni, azokból a meghatározott mintájú kivonatokat elkészíteni s az egy évben született védkötelesekröl szerkesztett kivonatokba az e czélra szánt rovat alatt az elhalálozást is a halotti anyakönyvekböl azoknak az illető születési évtől kezdve az anyakönyvi kivonatok átadása napjáig, illetve az 1895. évi szeptember hó 30-ig (a midőn a közhitelességü felekezeti anyakönyvek le­zárattak) való átvizsgálás után pontosan bejegyezni. Tapasztaltatott azonban, hogy a fele­kezeti anyakönyvvezetök nagyrésze a halá­lozási anyakönyveket csak felületesen vagy egyátalán át nem vizsgálja s az elhalálozás adatait a halálozási anyakönyv alapján az egy évben született védkötelesekröl szer­kesztett kivonatba csak akkor jegyzi be, ha az állittatik, hogy az illető elhalt. De ha vannak, a kik mondják, hogy az illető él, a halálozási anyakönyveket meg sem nézi; a minek a következménye az, hogy a szü­letési községben gyermekkorban elhalt egyé­neknek a halálozási anyakönyvbe is beve­zetett elhalálozása az egy évben szülöttekről szerkesztett kivonatba be nem jegyeztetik, ezek ott mint élők szerepelnek, mert az illető községben más, náluk jóval fiatalabb hasonló nevű egyének (rendesen a hasonló névre keresztelt ifjabbik fivér) élnek, és igy azután az elhalt egyének az állítási lajstro­mokba is felvétetvén, nevük alatt és helyet­tük törvényellenesen a jóval íiatalabb másik hasonló nevű egyén állittatik a sorozó­bizottság elé és soroztatik be törvényellene­sen. A mi ha kiderül, a törvényellenes be- sorozások megsemmisítése és az állítási lajstromok kiigazítása igen sok szükségtelen munkát okoz. A felekezeti anyakönyvvezetöknek fen­tebb előadott felületes eljárása különösen azóta öltött nagyobb mérvet, a mióta az állami anyakönyvek vezetése lépett életbe. Van szerencsém ennélfogva a főtiszt, egyházi főhatóságot kérni, hogy az egyházi főhatósága alá tartozó felekezeti anyakönyv­vezetö lelkészeket utasítani méltóztassék, hogy a védtörvény 36. §-ában, illetve a

Next

/
Thumbnails
Contents