Circulares literae dioecesanae anno 1901 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XII.
96 3897. sz. A fó'egyház- megyei alapok gyarapodása. 3425. sz. Miniszteri átirat a véd- kötelesek helyes összeírása czéljá- ból a felekezeti anya- könyvvezetők által kiszolgáltatandó anyakönyvi adatok tárgyában. Rácz Dániel Paulus ex Orel. Fr. Min. ad ADioec. susceptus est. — Bartoss Arnoldus nominatus est Curatus in nosocomio regnicolari Pozsony, — Rozmanith Casimirus Adalbertus cooperator in P.-Dió- szegh ad priorem statum religiosum dimissus est. Adakoztak a papi nyugdíj-alapra: Stieber Vincze apát-plebános 200 kor., — Berger Márk levéltáros 400 kor., — Szeyler Károly bajcsi pleb. 100 kor., — Meinzl Farkas kórházi lelkész 50 kor. Egyházmegyei segitö-alapra: Stieber Vincze 200 kor., — Berger Márk 100 kor.; — és Ott Adám dr. budapest-ujlaki plébános a sz. Béla-intézet javára 200 kor. 47228/1901. szám. — A vallás- és köz- oktatásügyi magyar királyi minisztertől. — Valamennyi főtiszt, egyházi főhatóságnak. A véderőről szóló 1889. évi VI. t.-cz. 36. §-a az anyakönyvvezetö lelkészeknek kötelességévé teszi, hogy a hatóságoknak az ujonczállitás végrehajtására vonatkozó mindennemű hivatalos eljárásaikban segédkezet nyújtsanak s az állítási lajstromokhoz tőlük kivántató segédokmányok valódiságáért őket felelőssé teszi; a védtörvényi utasítás I. része 15. §-ának 1—3. pontjai (1889. R. T. I. 378. 1.) pedig elrendelik, hogy az anyakönyvvezetö lelkészek kötelesek évenként a keresztelési, illetőleg halálozási anyakönyveket átvizsgálni, azokból a meghatározott mintájú kivonatokat elkészíteni s az egy évben született védkötelesekröl szerkesztett kivonatokba az e czélra szánt rovat alatt az elhalálozást is a halotti anyakönyvekböl azoknak az illető születési évtől kezdve az anyakönyvi kivonatok átadása napjáig, illetve az 1895. évi szeptember hó 30-ig (a midőn a közhitelességü felekezeti anyakönyvek lezárattak) való átvizsgálás után pontosan bejegyezni. Tapasztaltatott azonban, hogy a felekezeti anyakönyvvezetök nagyrésze a halálozási anyakönyveket csak felületesen vagy egyátalán át nem vizsgálja s az elhalálozás adatait a halálozási anyakönyv alapján az egy évben született védkötelesekröl szerkesztett kivonatba csak akkor jegyzi be, ha az állittatik, hogy az illető elhalt. De ha vannak, a kik mondják, hogy az illető él, a halálozási anyakönyveket meg sem nézi; a minek a következménye az, hogy a születési községben gyermekkorban elhalt egyéneknek a halálozási anyakönyvbe is bevezetett elhalálozása az egy évben szülöttekről szerkesztett kivonatba be nem jegyeztetik, ezek ott mint élők szerepelnek, mert az illető községben más, náluk jóval fiatalabb hasonló nevű egyének (rendesen a hasonló névre keresztelt ifjabbik fivér) élnek, és igy azután az elhalt egyének az állítási lajstromokba is felvétetvén, nevük alatt és helyettük törvényellenesen a jóval íiatalabb másik hasonló nevű egyén állittatik a sorozóbizottság elé és soroztatik be törvényellenesen. A mi ha kiderül, a törvényellenes be- sorozások megsemmisítése és az állítási lajstromok kiigazítása igen sok szükségtelen munkát okoz. A felekezeti anyakönyvvezetöknek fentebb előadott felületes eljárása különösen azóta öltött nagyobb mérvet, a mióta az állami anyakönyvek vezetése lépett életbe. Van szerencsém ennélfogva a főtiszt, egyházi főhatóságot kérni, hogy az egyházi főhatósága alá tartozó felekezeti anyakönyvvezetö lelkészeket utasítani méltóztassék, hogy a védtörvény 36. §-ában, illetve a