Circulares literae dioecesanae anno 1900 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

X.

zók hozzátartozóiknak azonnal visszaadat­nak, a testileg alkalmasoknak minősítettek pedig felvételi vizsgálatot tesznek, a melynél a hozzátartozók is jelen lehetnek. Az irásbelileg és szóbelileg megejtendő felvételi vizsgálatok szeptember 12—16-ig tartatnak meg. A felvételi vizsgálat magyar nyelven teendő le, melyet a pályázóknak oly mérv­ben kell tudniok, hogy az eredményteljes oktatás lehetősége e tekintetben biztosítva legyen. Pályázók, a kik horvát tannyelvű iskolákat végeztek, a felvételi vizsgálatot utóbb említett nyelven is letehetik; a ma­gyar nyelvnek nem tudása — a pályázók­nak egyébként jó képessége és megfelelő előismeretei mellett — nem képeznek aka­dályt a fölvételre. Pályázni óhajtók, folyamodványaikat f. évi julius hó 10-ig az alapitó fökáptalannál nyújtsák be. 1747. sz. Az 1868. évi Lili. t.-cz. 12. §-a ellenére elkeresztelt egyének val­lásának az állami házas­sági anya­könyvbe való bejegyzése. Am. k. belügyminiszternek 137586/99. sz. a. kelt határozata. Az e—i kerület anya­könyvi felügyelőjének. Czimed a Sz. József és V. Erzsébet házasságkötésére vonatkozó iratok felterjesztése mellett útbaigazítást kért arra nézve, vájjon helyesen járt-e el a s i kerület anyakönyvvezetöje, midőn az ev. ref. vallásit atyától és róni. kath. anyától született vőlegény vallásául, jóllehet az ille­tőt róni. kath. lelkész keresztelte és anya­könyvezte, az ev. ref. vallást jegyezte be a házassági anyakönyvbe s vájjon nem szükséges-e e miatt a házassági anyakönyvi bejegyzésre nézve bírói kiigazítási eljárást tenni folyamatba? Ezen jelentésére a követ­kezőkben válaszolok: Magában az a körülmény, hogy vala­mely vallásfelekezet lelkésze az 1894. évi XXXII. t.-cz. életbelépte előtt kötött vegyes házasságból született valamely egyént meg­keresztelt és anyakönyvezett, nem állapítja meg feltétlenül az illető egyén vallási hova­tartozását, mert az 1868. évi Lili. t.-czikk- nek a kérdéses egyének vallási hovatarto­zására nézve hatályában fentartott 12. §-a értelmében a vallási hovatartozás kérdésének eldöntésére nézve kizárólag a szülök vallása irányadó. Az esetre tehát, ha valamely há­zasuknak felekezeti születési (keresztelési) anyakönyvi kivonatában a szülök vallása határozottan meg van jelölve, s ennek alap­ján az állami anyakönyvvezetö arról győ­ződik meg, hogy az úgynevezett elkeresz- telés esete tényleg fenforog, akkor a házasuló vallási hovatartozását az esetre is, ha a fél más vallásfelekezethez tartozónak vallja magát, mint a melyet a törvény értelmében követnie kell, az állami törvény értelmében tartozik megállapítani, s az ezzel ellenkező tényleges állapotot figyelembe nem veheti, mert a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895. évi Lili. t.-cz. végrehajtása tárgyában 56/896. V. K. M. sz. alatt kiadott rendelet1 5. §-ában kifejezett elv szerint mindazokat, kik vala­mely bevett vagy törvényesen elismert val­lásfelekezetből szabályszerűen ki nem léptek, illetőleg az 1868. évi Lili. törvényczikk értelmében át nem tértek, habár más vallás követőinek tartják is magukat. A törvényben megállapított alakszerűségek mellett történő áttérés a megfelelő életkort elért egyének vagy férjhez ment nők számára a lehető­séget ez esetben is megadja arra nézve, hogy az úgynevezett elkeresztelés folytán keletkezett tényleges állapot s a jogi hely­zet közötti eltérés az érdekeltek vallási meg­győződésének megfelelöleg megszüntettessék, s az érdekelt fél annak a vallásnak kötelé­kébe átlépjen, melyben tényleg neveltetett. 1 L. Anyák. Közi. 1896. évi 3. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents