Circulares literae dioecesanae anno 1900 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VII.
44 Istvánnak sem oly fegyvere, sem oly ereje, sem annyi népe, sem oly győzelme nem volt. Mi ennek az oka? Attila Isten ostora, István Krisztus apostola volt. Amaz a fegyver mulékony hatalmán, emez a hit megdönthetetlen szikláján épített.“ Valóban csodálatos az az életszentséggel párosult államférfiúi bölcseség, melylyel szent István országunk ügyeit szervezte. Nem fordult sem a szomszéd nyugatészaki germán, sem a délkeleti bizancz császáraihoz, kik hübér fejében osztogatták a birtokot és a koronát, mert veszélyeztetve látta nemzetének alkotmányát, önállóságát; hanem fordult az egyház fejéhez, II. Szilveszter pápához, s az általa 1000-ik év márczius “27-én küldött koronával megkoronáztatva -— az állam és egyház ügyeit együttesen rendezte oly koordinált viszonyban, mely kizárta azt, hogy az állam a vallásnak vagy az egyház az államnak ura legyen; és ezen intézkedés által a kath. vallás és nemzetünk között a legszorosabb kapcsolat, a legbensöbb összeköttetés létesült, mely nyolcz századnál tovább fönnállott. Évkönyveink kitörölhetetlen betűkkel hirdetik azt az áldásos összhangot, amely a vallás tanai és a honszeretet parancsai közt uralkodott. Aminö rajongással szerették, aminö odaadással szolgálták őseink a hazát, épp oly ragaszkodással viseltettek szent hitök iránt. Törvényeinket és közhasznú intézményeinket a vallás és hazaszeretet alkotta. Tudományunkat és művészetünket a hit és honszeretet fejlesztette. Dicsőségünket az egyház és haza közös munkája szerezte. Az a szoros összetartás, mely az egyházat és hazát összeolvasztotta, volt törekvésünk rugója, sikereink záloga, küzdelmeink diadala. A hit hősei voltak egyúttal a hazaszeretet példányképei. A vallás és hazaszeretet közösen ünnepeltek. Közösen örültek, közösen szenvedtek. Békében, háborúban, szerencsében, balsorsban, örömben, bánatban együttesen osztoznak a hit és haza hü fiai. Nem szolgálnak külön érdekeket, nem keresnek külön czélokat. Vágyuk és óhajuk, hogy együttesen munkálkodjanak a haza üdvéért, együttesen küzdjenek pro aris et focis — az oltárért és tűzhelyért. Drága és kegyeletes az a kapocs, mely az egyház tagjait, a haza polgárait nemes czéljaik elérésére összefűzte. Foglalatja ez azoknak a törvényeknek, egyházi, politikai és társadalmi intézményeknek, melyek úgy az egyén, mint az egész nemzet jogait megállapítják, kötelmeit szabályozzák, jólétét előmozdítják. Foglalatja e kapocs mindazon tudományos törekvéseknek és vívmányoknak, mindazon művészi alkotásoknak, melyek a nemzet szellemét fejlesztik, jellemét erősítik, életét nemesitik. Foglalatja azon bátor harczosok táborának, kik a hazát védik, azon kimagasló szellemek gyülhelyének, kik a haza sorsát vezérlik, azon munkás népnek, melynek kezei a haza földjeit művelik. Foglalatja azoknak az erényeknek, amelyeknek áldásai a terheket könnyítik, a szenvedéseket mérséklik, a nyomort enyhítik. Foglalatja e kapocs végül annak a dicsőségnek, melyet nemzetünk múltjának büszkeségéül, jelenének vigaszául, jövőjének reményéül féltékenyen őriz. Igaz! Múltúnkban a fény mellett ott van az árny, a dicsőség mellett a szenvedés is; de ez minden nemzetnek a sorsa!
