Circulares literae dioecesanae anno 1899. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

A magyar katholikus püspökök körlevele hiveikhez

8

föl, aki alszol és támadj föl a halálból és megvilágosit téged Krisztus.1

Katholikus életetek e ragyogó példájával kiáltsatok azok felé, akik Krisztus Jézusnak hódolat helyett megvetést nyújtanak s gonosz tanaikkal, gonosz életükkel törekszenek Krisztustól elvonni a hódoló sziveket: Krisztus az élő Istennek Fia,1 2 Krisztus a mi Urunk és Üdvözitönk, Krisztus az út, az igazság és az élet,3 nincs másban senkiben üdvösség,4 az Ö nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké.5 Legbensöbb hálával szivetekben Krisztus Jézus iránt, a legnagyobb buzgalommal vegyetek részt az ünnepélyes szent ájtatosságokban, a templomokban, a szent körmenetekben és zarándoklatokban, s egyéb szent cselekedetekben, a melyeket egyházmegyéinkben külön el fogunk rendelni és ajánlani nektek. Hűségesen, megtörödött áhitatos szivvel csatlakozzatok e szent évben Krisztus Jézus bűnbánó seregéhez, s használjátok fel a nagy jubileumi szent kegyelmet, nyújtsatok imáitokkal, önmegtagadásaitokkal s egyéb szent cselekedeteikkel elégtételt az Ur Jézusnak a sok közönyösségért, bántalomért, szentségtörésért, a melylyel illeti Öt annyi hálátlan, közönyös és gonosz szív. Buzgó imáitok, szent éneketek, ünnepélyes szent körmeneteitek s áhítatotok egyéb ünnepélyes szent cselekedetei hirdessék az egész világnak, hogy egy szív, egy lélek6 vagytok Krisztus Jézus minden hűséges gyermekével s hódoltok egy szivvel, egy lélekkel Neki, a kath. szivek millióival széles e világon.

De Krisztusban szeretett híveink! nemcsak a szentséges Atyának buzdító szava

1 Eph. V. 14.

2 Máté XVI. 16.

8 Ján. XIV. 6.

4 Act. IV. 12.

6 Fii. II. 10.

6 Apóst. Csel. IV. 32.

lelkesít bennünket Krisztus Jézus híveivel egyetemben, hogy e század alkonyán s a következőnek kezdetén megújuljunk kath. szent hitünkben, s a legforróbb hálával nyilvánítsuk ünnepélyes imádó hódolatunkat a mi Urunk és Üdvözitönk Jézus Krisztus iránt, hanem a megemlékezés is, hogy ezelőtt kilenczszáz esztendővel nyújtotta Krisztus Jézus országunknak, nemzetünknek, szent István királyunk által, szent tanának, szent kegyelmének drága kincseit.

Midőn Krisztus Jézus anyaszentegyhá- zának anyai keze által megkeresztelte szent Istvánt és nemzetét, szent keresztjének jelével jelelte meg országunkat, s országává tévé, a nagy hivatással, hogy szent hitének majdan védbástyájává legyen, szent keresztjének ellenségei ellen. S nem azért választotta ki e szent és magasztos hitvallói feladatra nemzetünket, mintha számra minden nemzeteket meghaladott volna, hanem mivel szeretett minket,7 mivel szerette atyáinkat és azok ivadékait választotta utánok.8

S midőn szent István királyunk letette nemzetünket a kath. anyaszentegyháznak, Krisztus egyházának ölébe, gondoskodott e nemzetnek nemcsak legelső, legfőbb érdekeiről, örök üdvösségéről, hanem Krisztus jegyesének szent áldásaival nemzete, országa jólétének is egyedül biztos alapját tévé le. Ez alapon, Krisztus Jézus szent hitén, amelyet hirdet a kath. anyaszentegy- ház, épült e haza s daczolt a századok viharaival nemcsak, hanem Krisztus szent hitének századokon át védbástyája volt. Szent István áldó keze által szövetséget kötött nemzetünk Krisztus Jézussal. E szövetség volt nemzetünk legelső törvénye. S ma, midőn kilenczszázados keresztény múltúnkra visszatekintünk, hálás szivvel kell megemlékeznünk Krisztus Jézus irgalmának meny7 Dent. VII. 7, 8.

8 Dent. IV. 37.

4