Circulares literae dioecesanae anno 1899. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

A magyar katholikus püspökök körlevele hiveikhez

6

rete szerint a többi is — a földi lét áldásai hozzáadattak1 áldó keze által az emberiségnek ; s az ember földi jólétének érdekében tevékenységet fejtett ki, a milyent semmi emberi intézmény nem gyakorolhat. Krisztus áldásaival kezében áthatott, átalakított minden földi viszonyt, fektette az államot egyedül biztos alapjára, czivilizálta a barbárokat, elárasztá a földet a szeretet emlékeivel minden nyomorral szemben, felkarolta, felemelte, megszentelte, fejlesztette, megvédte a tudományt, a művészetet.

Ezen édes anyának lettetek gyermekeivé, malasztjainak, áldásainak részeseivé Krisztus Jézus által! S midőn véghetetlen irgalmú Megváltótok, Krisztus Jézus előttetek áll e század végén s kérdi mindegyitektöl: Ezt tettem érted és Te mit tész értem?1 2 leborulva előtte legmélyebb hódolattal s legforróbb hálával rebegje szivetek: Szerettél engem, önmagadat adtad érettem.3 Tied vagyok, Tiéd leszek, Neked szolgálok utolsó lehelle- temig. Hála Neked, aki megbékítettél mennyei Atyáddal halálod által, ki szent hitedre, szent kegyelmedre, örök boldogságodra méltattál! Hála Neked, hála mennyei Atyádnak, hála a Szent Léleknek megváltásom, megszentelésem, örök üdvösségem kimondhatlan nagy ajándékáért! S e hódolat és hála nyilvánuljon tetteitekben, keresztények legyetek, Krisztus hívei nemcsak névvel, hanem egész életetekkel, miként szent Ágoston követeli, keresztények legyetek, nagyon kevés kereszténynek csak hivatni,4 s szent Jeromos int: kereszténynek lenni nagy dolog, nem látszani csak.5

S azért hő imában kérve édes Megváltónkat az apostolokkal: Öregbítsd ben1 Máté VI. 33.

2 S. Anselm Or. 2.

3 Gal. II. 20.

4 Serm. 4.

5 S. Hier. Ep. 13.

nünk a hitet,6 lángoljon fel szivetekben e század ünnepélyes hódolata alatt még inkább, és erősödjék meg keresztény hitetek. Ren- dithetlenül higyjétek és hűségesen valljátok Istennek legnagyobb ajándékát, Jézus Krisztus szent hitét, azt a hitet, a melyet a kath. anyaszentegyházba letett, a melyet az Ö Helytartója a földön, az egyház látható feje, a római pápa, s a vele egyesült püspökök hirdetnek.

Krisztusra, az egy Mesteriekre7 tekintsetek, aki szent tanát a kath. egyház által hirdeti, s oda állítja azt, mint kötelező szabályt minden embernek, az élet minden viszonyaiban, minden feladatában; s valljátok szent hiteteket nemcsak szóval, hanem életetekkel is, miként szent Ágoston kívánja híveitől: Ne tanúskodjék életetek hitvallástok ellen.8

5 valljátok azt a szent hitet nemcsak az Ur Jézus templomaiban, nemcsak családotokban, nemcsak társadalmi érintkezéseitekben, hanem a társadalom, a közélet terén is. Nem hódoltok Krisztusnak, ha csak szivetekbe zárjátok szent hitét, ha csak a magánéletben valljátok azt, vallanotok kell azt minden téren, a társadalom, a közélet terén is, polgári jogaitok gyakorlásában, polgári kötelmeitek teljesítésében, s gondosan, férfias bátorsággal kerülni mindazt, ami Krisztus szent hitével ellenkezik, s bátran kell megvédenetek minden téren Krisztus sz. hitét, Krisztus sz. hitének letéteményesét és hirdetőjét, szentegyházatokat, szabadságában s minden jogaiban.

Midőn az Ur Jézus 1900 év előtt e világra született, az Ur Angyala e szavakkal hirdeté a pásztoroknak Isten egyszülött Fiának ez irgalmas cselekedetét: íme, nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden

6 Luk. XVII. 5.

7 Máté XXIII. 8.

8 S. Aug. Serm. 34.