Circulares literae dioecesanae anno 1899. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIII. Leo pápa apostoli körlevele
7 bocsánatát, messzemenő kegyelmet, irgalmat, kiengesztelést és megigazulást nyújtunk, adunk és engedünk nagykegyesen. Mivel pedig könnyen megeshetik, hogy sokan legjobb akaratuk mellett is vagy épenséggel nem, vagy csak nagynehezen teljesíthetik az imént körülírtuk feltételeket, a mennyiben vagy betegség vagy más számbavehetö oknál fogva akadályozva vannak, hogy azoknak itt az örök városban eleget tegyenek, de sőt a Rómába való zarándok- lás is lehetetlenné van téve ; azért az ilyeneknek jámbor szándékát és áhitatos akaratát készségesen segítjük, a mennyiben ezt tenni módunkban áll és jeleimen megengedjük, hogy a már ismételten említett teljes búcsúban, ha ugyan töredelmesen meggyóntak s az Ur szent testét magukhoz veszik, épen úgy részesülhessenek, mint ha a meghatározott napokon a kijelöltük templomokat látogatták volna. Jöjjetek tehát kedves fiaink! bár merre laktok s ha még annyian vagytok is, csak jöjjetek mindnyájan, akiknek módjuk van, mert Róma valamennyiteket szívesen lát és édes anyai szeretettel hívogat. Ámde illő, hogy a katholikus ember, ha meggyőződéséhez hü akar maradni, csak is eleven hittől áthatottan tartózkodjék e szent időben az örök városban. Miért is kerülnie kell az ez alkalommal sehogysem összeegyeztethető szórakozások, színjátékok és nyilvános mulatságok zaját; hanem ezek helyett forduljon inkább az oly dolgok felé, a mik vallásos ihletet lehelnek és áhítatot gerjesztenek. Erre fogja öt kiválóképen ösztönözni, ha ugyan eszmélni és mélyebben érezni tud, az örök városnak ősrégi jellege, különös jellemző sajátsága, a melyet maga az Isten mintegy reá nyomott s a melyet semmiféle erőlködés vagy ellenkező emberi kísérlet meg nem változtathat. Mert egyedül csak Rómát szemelte ki a sok város közül magasztos és felséges czéljaira, egyedül ezt avatta fel önönmaga dicsőségére az emberi nemzet megváltója, Jézus Krisztus. Ezen városhoz kötötte lassú és titokzatos előkészítéssel országának székhelyét: szent elhatározása értelmében örök időkre e helyhez fűzte földi helytartójának királyi trónját: úgy akarta, hogy mennyei tanításának világitó szövétnekét szentül és szeplötlenül itt őrizzék és hogy az, mint kútfőből és magasan lövelö forrásból messze országokra innen áradjon szerteszét, oly annyira, hogy aki a római hitegységgel szakított, az Krisztustól szakadt el. Nagyban emelik ezen hely szentségét vallásunk mindmegannyi ősrégi emlékei, a szebbnél szebb szentelt hajlékok és templomok ragyogó csarnokai, az apostolok fejedelmeinek sírjai és a földalatti sírhelyek (katakombák), hol a höslelkü vértanuk tetemei nyugosznak. A ki mindezen dicső emlékeknek némán és hangosan beszélő szavát megérti, az csakhamar reá is jön, hogy itt helyütt nem idegen városban bolyong, hanem hazájában jár-kel és igy Isten szent kegyelmével megjavultabban és nemesebb lelkülettel fog távozni, semhogy érkezett. Hogy pedig jelen apostoli levelünk annál könnyebb szerrel jusson minden hívőnek tudomására, elrendeljük, hogy úgy a kézzel Írott, mint betűvel nyomott másolatok, ha valamely hites tisztviselő aláírásával és egyházi méltóság pecsétjével el vannak látva, ugyanolyan közhitelességgel bírjanak, mint jelen saját irásu levelünknek, ha ezt előadnák vagy elömutatnák. Senki fiának sem szabad ennélfogva rendelkezésünk, hirdetményünk, engedményünk és akaratunk jelen oklevelén bármit is változtatnia
