Circulares literae dioecesanae anno 1899. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
Ill XV. Erzsébet királyné halálának évfordulója. Élénk és fájdalmas emlékében él még mindenkinek az a borzalmas esemény, mely múlt 1898. évi szeptember hó 10-én nemcsak hazánkat, de az egész müveit világot mélyen megrendítette, vigasztalhatlan bánatba döntötte. Nincs széles e hazában senki, aki szomorú szivvel, zúzott kebellel ne erezné azon évforduló közeledtét, amelyen minden igaz magyar kebel nemzetének nagy gyásza felett kesereg. Azok a kinzó sebek, amelyeket feledhetlen Erzsébet királynénk végzetes elhunyta alattvalói hú sziveinken ejtett, nem fognak behegedni soha. Sajogni fognak azok, mig él nemzet e hazán ! Különösen égetnek azonban, metsző fájdalmaik élesebben nyilalják át egész valónkat azon a szomorú napon, amelyet a Gondviselés véres betűkkel engedett feljegyezni nemzetünk évkönyveinek lapjaira. Könyeink árja, amelylyel gyötrő fájdalmunkat elborítottuk, megújul azon a bánatos napon, amelyen millió és millió szivet sebez meg ismét azon átkos tör szúrása, amely nem borzadott kioltani nemzetünk jóságos anyjának, védő angyalának féltékeny szeretettel övezett életét. Az ádáz merénylet első pillanataiban csak keseregni tudtunk azon mondhatlan veszteség felett, amelyet a legelvetemedettebb gonoszság hazánk népeinek okozott, de ma egész nagyságában érezzük át azt a mérhetlen csapást, amelyet a jóságos Királyné örök távozásával szenvedtünk. Szomorú lön életünk, mint a borús ég, amelynek sürü fellegein nem szűrődhetnek át a nap fénylő sugarai. Sivár, mint a kiégett mező, amelyet nem táplálnak a harmat üditö cseppjei. Vigasztalan, mint az az árva, aki csak egy sirhalom felett tárhatja ki szive emésztő keserveit. Nemcsak azt a nagyszivü Királynét siratjuk, aki nemzetünket hő szeretette] karolta át és meleg részvéttel osztotta meg örömét és bánatát, hanem azt az angyali lelket is, aki jótékonysága által a szenvedések sebeit behegeszteni, fájdalmait enyhíteni, a keblek szomorúságát vigasztalni sietett. Politikai és társadalmi életünk minden mozzanatát élénk érdeklődéssel kisérte és nagylelkűségében mindig a nemzet javának előmozdítására törekedett. 4173. sz. 18
