Circulares literae dioecesanae anno 1897 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VII.
69 őket fennhéjázó beszédekkel“ (Kolos 2, 4.); óván őket, bogy „ne figyel mezzenek a mesékre, az édes beszédek és hízelgésekre, melyekkel elámitják az ártatlanok sziveit“ (Rom. 16, 18.); kitanitván őket, hogy az egyház java a választástól függ, „legyenek hát állhatatosak és ne kötelezzék ismét magukat a szolgálat igájához“ (Rom. 1, 32.). Azért az Apostollal „kérlek titeket atyámfiai! vigyázzatok azokra, kik visszavonásokat és botránkozásokat támasztanak azon tudomány ellen, melyet ti tanultatok és kerüljétek őket“ (Rom. 16, 17.); vigyázzatok a hívekre, hogy megvigasztaltassék szivük, oktatva legyenek a teendők iránt, erősek a hitvallásban, szilárdak az igazságban, a szeretetben kifogyhatlanok. Az egyházi autonómia megvalósításának gondolata 1848-ból ered. 1848-ig a kath. vallás államvallás volt; miért is addig semmi viszásság sem volt abban, hogy az apostoli király úgynevezett legfőbb kegyúri jogait állami kath. közegek által gyakorolta. Hanem 1848. évben a helyzet megváltozott, amennyiben az 1848. évi XX. t.-cz. folytán a kath. vallás megszűnt államvallás lenni és a többi bevett vallásfelekezetekkel törvényileg egyenlőnek jelentetett ki. Ez okból az országgyűlésen jelen volt püspökök számos kath. világival rögtön felismerték annak szükségességét, hogy az egyház viszonya az államhoz szintén más alapokra fektettessék, vagyis hogy, midőn az állam különösebb oltalmát az egyháztól megvonja, vele úgy bánik, mint a többi felekezetekkel, az egyház is részesüljön azon szabadságban, önállóságban, mely a többi bevett felekezeteknek törvényileg biztosíttatott, és hogy az állam befolyása a kath. egyház ügyeire se legyen más mérvű és jellegű, mint a milyen mérvüt és jellegüt a többi felekezetekre a törvény korlátain belül gyakorol. Az államnak az egyházhoz való ezen változott viszonyából keletkezett a közóhaj a kath. egyházi autonómia iránt. Tartalma ezen óhajnak nem egyéb, mint hogy a kath. egyház szabadsága saját ügyeit önállólag intézhetni — menten állami gyámkodástól — törvényileg biztosíttassák épp úgy, amint a többi felekezetek e szabadsága törvényileg biztosítva van; hogy az állam az egyház ügyeibe tevőlegesen ne folyjon be, hanem csak felügyeleti, ellenőrzési jogát gyakorolja, a mint a többi felekezetek ügyeibe tevőlegesen be nem folyik, hanem csak felügyeleti, ellenőrzési jogot gyakorol. Ez az autonómia tartalma és lényege. Amidőn a protestánsok szabadsága vallási, iskolai és vagyoni ügyeiket önállólag intézhetni, törvényileg elismerve, azaz autonómiájuk biztosítva lett: megtörtént az felekezeti alkotmányuk nem csak sérelme nélkül, de elismerésével; az állam belenyugodott abba, hogy a nekik adott szabadságot úgy használják, hogy magukat úgy szervezzék, amint azt felekezeti elveik, alkotmányuk igénylik. Máskép észszerűen nem is tehetett. Hasonlóképpen van a katholikus egyház autonómiájával is. A kath. egyházi autonómia szervezése távolról sem foglalhatja magában a kath. egyház alkotmányának bármilyen módosítását, megváltoztatását. A kath. egyháznak megvan a maga alkotmánya, mely változhatatlan, mivel Istentől örökre meg van állapítva; és mivel a kath. egyház alkotmánya Isten
