Circulares literae dioecesanae anno 1897 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

III.

20

befolyás alól, melyet arra az egyház gyakorolt és a melynek nagyságát és dicsőségét, erejét és hatalmát köszönhette.

Körülbelül egy századdal ezelőtt hangzottak el egyik nagy nemzet állam - férfiának ajkairól a kath. egyház ellen intézett e szavak : „Retire-toi de partout, ou nous posons les pieds. Retire-toi de notre science, de notre philosophie, de notre littérature, de notre legislation, de notre société, de notre politique, enfin, de notre politique surtout.“

„Notre avenir c’est la sécularisation absolut.“

„Vonulj vissza mindenünnen, hová mi tesszük lábainkat. Vonulj vissza tudományunktól, bölcsészetünktől, irodalmunktól, törvényhozásunktól, társadalmunktól, politikánktól, — különösen a mi politikánktól. A mi jövőnk az általános államosítás.“

És annak a nagy nemzetnek kormánya szakitott minden kegyelettel, mellőzött minden igazságosságot, figyelmen kívül hagyott minden méltányosságot, nem tekintett százados jogokat és határt nem ismerő gyülölséggel támadta meg az egyházat, eltiltotta hogy karjára vegye a csecsemőt, hogy megszentelje a család tűzhelyét, hogy befogja a haldoklónak szemét; elkobozta az egyház vagyonát, intézeteit, iskoláit, kórházait, eltörölte a világ egyik legirgalmasabb szivű emberének, paulai szent Vinczének „szent“ jelzőjét.

A czél nem vala csupán államosítás, hanem az egyháznak megsemmisítése.

A szándék egyeseknél most is megvan, mint ez a párisi érseknek 1886-ban a köztársaság elnökéhez intézett leveléből kitűnik, melyben a többi közt írja: „Az állam sok bajt okozhat az egyháznak, de nem sikerülend őt megölnie. Az egyház már más veszélyeket ismert, más viharokon ment keresztül és él még Francziaország szivében, ott lesz azok temetésén, kik azzal dicsekesznek, hogy megölik.“

Más állam nem ily érdes modorban, hanem diplomácziai simasággal „szabad egyház szabad államban“ jelszó alatt akarta az államosítást elérni.

Elismerem egyház, — igy szólt az állam — hogy századokon keresztül sokat fáradoztál velem, tanítottál, felneveltél, önálló gondolkodásra s cselekvésre képesítettél.

Elismerem, hogy te gyújtottad meg előttem a tudomány fáklyáját és az igazság szövétnekével te vezettél ki a pogányság és tudatlanság sötétségéből.

Elismerem, hogy te felvilágosítottad értelmemet, megnemesitetted szivemet, emberi méltóságom tudatára ébresztettél, védted jogaimat, előmozdítottad anyagi és szellemi jólétemet.

De viszont ismerd el te is, hogy immár nagykorú vagyok.

Legyünk ezután egymástól elkülönített társulat, legyünk egymástól függetlenek ; bár idegenek, de nem ellenségek, haladjunk parallel utón egymás mellett anélkül, hogy valaha összetalálkoznánk, összeütköznénk.

Engedd meg, hogy egészen független törvényeim, független intézményeim, független tudományom, független iskoláim, független erkölcseim legyTenek.

Engedd meg, hogy azon ösvényekre lépjek, a melyeket a mai kor szelleme jelelt ki számomra, hogy minden befolyásodtól menten és tekintélyed támogatása nélkül haladhassak újabb rendeltetésem és feladataim utain. E szeparatisztikus elmélet kifolyása azon politikai naturalizmusnak, melyet