Circulares litterae dioecesanae anno 1896 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XII.
102 testvéreink százezrenkint fogságba hurczoltattak; és ezen vészteljes időszakban még saját magunkkal is küzdöttünk életre, halálra. Ha mindezeket csak futólag olvasod nemzetem, el kell ismerned, hogy Isten eró's keze tartott fenn. Miért tartott fenn ? Mert azoknak — egyeseknek úgy, mint nemzeteknek, — kik őt, mint atyjukat tisztelik — hosszú életet ad. Megdöbbenve olvasom a szent könyvben a következő fenyegetést: „Az Ur megveri és kitépi Izraelt a jó földről, melyet atyáiknak adott és elszórja őket, ha nem tisztelik őt.“ Nemzetünknek volt sok bűne, de volt egy nagy erénye: hogy Istent nem tagadta meg soha — tiszteletét törvénykönyvébe igtatta. Fentartott Isten azért is, mert sok pártfogónk volt az égben. Nincs nemzet, melynek uralkodó családja annyi szentet számlálna, mint maga az Árpádház. Leghatalmasabb közbenjárónk volt mégis a mi Nagyasszonyunk, kinek alakját zászlóinkra himeztük, pénzeinkre vertük, tiszteletét, szeretetét versekben zengedeztük. Midőn bűneink sokasága miatt magához az Úrhoz folyamodni féltünk, veszély idején százezrek, milliók ajkán hangzott fel az ének: Boldogasszony Anyánk Régi jó Patronánk Nagy ínségben lévén így szólít meg Hazánk: Magyarországról, édes Lazánkról Ne feledkezzél meg szegény magyarokról. Isten véghetetlen irgalmából jutottunk el tehát az ezredik évhez. Légy üdvözölve, légy áldva e magasztos ünnepen, igénytelen hű fiadtól, drága hazám ! * Áldott legyen földednek minden hantja, mely annyi szent hamvat takar, áldott legyen földednek minden göröngye, melyet hőseink vére öntöze és munkás népünk verejtéke nedvesite. Áldott legyen földednek minden családi tűzhelye, melyet vallásunk megszentele. Légy tidvöz, légy áldott Felséges királyom! Nemzetem atyja! Isten irgalmából te vezeted be e nemzetet a második ezredévbe, nem a fegyverek zörejével, hanem bölcseséged fényével, szereteted melegével. Esdve kérem a Királyok Királyát, nyújtsa ki védő karját Felséges személyedre; öntse, áraszsza reád kegyelmeinek bőséges teljét, hogy ennek világosságánál részletesen és tisztán felismerve nemzeted ügyeit, átlátva bajait, bátran és szerencsésen teljesithessed és oldhassad meg mély kötelességérzettel, alkotmányos hűséggel és lankadatlan fáradsággal kezelt királyi feladatodat.
