Circulares litterae dioecesanae anno 1895. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VI.
52 1210. sz. Utasítás a külföldiek által honunkban kötendő házasságra nézve. menetet, sőt a szekéren ülő fiának is megtiltotta, hogy kalapját levegye. Ezen rendzavaráson s tisztességtelen viseletén a körmenetben résztvevők nagyon megbotránkoztak. ítéletek. A nv. kir. törvényszék (1894. ápr. 24-én 881. sz. a.) vádlottat, miután a vallási szertartást nem ezőszakosan zavarta meg, a K. B. T. K. 52. §-ába ütköző' vallás elleni kihágásban mondotta ki bűnösnek, 20 frt pénzbüntetésre, behajt- hatlanság esetében pedig 4 napi elzárásra ítélte. A nv. kir. Ítélőtábla (1894. jun. 7-én 2048. sz. a.) tekintve, hogy az ünnepi körmenet alkalmával az utczának a körmenet által elfoglalt, illetve igénybe vett része a vallás szertartásainak gyakorlatára rendelt helynek tekintendő s hogy a vádlott által okozott botrány nyilvános volt, vádlottat az elsőbiróság által megállapított kihágás helyett a B. T. K. 191. §-ába ütköző vallás elleni vétség miatt mondta ki bűnösnek s őt ezért, büntetlen előélete mint enyhítő körülménynek figyelembe vételével, 8 napi fogházra és behajthatlanság esetében egy napi fogházra átváltoztatandó 5 frt pénz- büntetésre ítélte. A kir. Kuria (1894. jun. 7-én 8447. sz. a.) tekintve, hogy az eljárás adatai szerint F. A. vádlott oly helyen, hol kitérni nem lehetett, hajtott marhás szekerével szükség nélkül, szántszándékosan a templom körüli körmenetben az utczán, s ekkép az állam által elismert róm. kath. vallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiségben, haladó nép közé s azon keresztül; tekintve, hogy vádlottnak ezen ájtatoskodást zavaró cselekménye nemcsak meghaladja az 1868: 53. t. ez. 19. §-ában foglalt s a K. B. T. K. 52. §-a által büntetés alá helyezett tilalom körét, hanem egyúttal már magában botrányos, ez a botrány pedig számosak láttára s így nyilvánosan követtetett el: a kir. ítélőtábla ítéletét a minősítésre nézve ez okoknál, egyébként pedig elfogadott indokainál fogva helybenhagyta. (Büntetőjog tára XXIX. köt. 17. sz 1895. jan. 24.) A mai gyors és könnyű közlekedési viszonyok között kivált népesebb plébániákban gyakran fordulnak elő esetek, hogy külföldi származású egyének a házassági szent frigy megkötése végett jelentkeznek. Hogy tehát ily eset előfordultával a t. lelkészkedő Papság némikép tájékozva legyen, a következőket kell figyelembe venni: a) A külföldi alattvalók által hazánkban kötendő házasságokra nézve általános szabály, hogy az ily egyénektől nemcsak a szabad állapotról szóló bizonyítványt kell kívánni, hanem annak igazolására is kell őket kötelezni, hogy saját ha- zájok házassági törvényeinek is kellően eleget tettek. b) Ha az osztrák örökös tartományokból származó jegyesek jelentkeznek: ezeknél mindenekelőtt kipuhatolandó: vájjon megtartották-e osztrák illetőségűket? vagy az osztrák állam kötelékéből véglegesen kiléptek? Ha továbbra is osztrák alattvalók maradtak: az esetben meg kell tudni, nem forognak-e fenn rájok nézve valamely polgári akadályok? mint például az, hogy a kiskornak atyjok beleegyezése nélkül nem köthetnek házasságot, és ha az atya már nem él, a bírói hatóság beleegyezése is szükséges. Miért is az osztrák alattvalók Magyarországban csak akkor bocsáthatók házasságra, ha igazolják az illető politikai hatóság beleegyezését, vagy ha oly bizonyítványt mutatnak fel, hogy ily beleegyezésre szükségök nincs. Vagy ha a
