Circulares litterae dioecesanae anno 1895. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XVII.

3

mint kötöttek apáink, tudniillik az Anyaszentegyház törvényei szerint, az illetékes plébános vagy ennek megbízottja előtt két tanú jelenlétében.

Tanitja az Egyház másodszor :

hogy az érvényesen megkötött valódi házasság felbonthatatlan.

E szerint katholikus nem köthet addig újabb házasságot, mig hitestársa életben van.

Tanitja az Egyház harmadszor :

hogy katholikus nem köthet oly házasságot, melynek bárminő egyházi akadály van útjában, hacsak ez akadálytól az Egyház őt fel nem menti.

E szerint amiként eddig, úgy ezután is köteles lesz a katholikus hivő a készülő házasságot legelőször is saját plébánosánál bejelenteni, hogy a netán létező akadálytól, ha lehetséges, felmentessék ;

ha pedig az akadály olyan, hogy attól az Egyház fel nem menthet, a házasság meg nem köthető.

Ezek katholikus hitelvek, melyekről az Egyház sem emberi tekintetért, sem hatalmi önkényért, sem emberi törvényért le nem mondhat ;

nem mondhatna le még akkor sem, ha bármely üldözéseknek lenne is kitéve.

Igaz ugyan, hogy javára van az Egyháznak, ha törvényeit az állam is tiszteli, azoknak megtartását sürgeti és megköveteli; de viszont az államnak is nagy haszna van abból, hogy az Egyház hivei vallásuk rendeletéit pontosan megtartják ; mert elismert igazság az, hogy az országok talpköve és biztonsága népeinek vallásossága.

Ha azonban az állam saját érdekének kárával az Egyházat magára hagyja, vagy, a mi még rosszabb, intézményeit figyelembe nem véve, törvényeinek foganatosítását megnehezíti : mit tehet az Egyház egyebet, mint hogy küldetésének tudatában halad azon az utón, melyet isteni alapitója Jézus Krisztus kijelölt, fennen hirdetve az apostol szavaival : „Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek.“

így tett az Egyház a múltban, igy fog tenni a jövőben is.

Tudjátok Kedvelt Híveink, mily ádáz üldöztetéseknek voltak kezdetben a keresztények kitéve.

Ha magukat keresztényeknek vallották, ha egyházuk iránt való kötelezettségeiket teljesítették, börtönbe hurczoltattak, vadállatok elé vettettek, vagy más kinos halállal végeztettek ki.

Megingott-e ezen üldözések alatt a keresztények hűsége szent hitükhöz ?

Nem ingott meg.

Megszünt-e a híveknek Egyházukhoz való ragaszkodása ?

Nem szűnt meg.

Sőt inkább! Százezrek és milliók ontották véröket Krisztusért és Egyházáért.

Avagy talán az Egyház akkor mást tanított, s hogy híveinek sorsán köny- nyitsen, talán elhallgatott oly tanokat, melyek az állam felfogásával, törvényeivel ellenkeztek ?

Korántsem !