Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XX.

222

Tömörüljetek lelkipásztoraitok s egyéb tiszteletreméltó kath. férfiak vezetése alatt s emeljétek fel tiltakozó szavatokat sérelmeink ellen. Jusson szivetek szava azon férfiak elé, akik a ti bizalmatokból és szavazataitok által, hivatva és kötelezve vannak az ország legfőbb jogait és érdekeit megvédeni. Jusson eléjük hitvalló szavatok, hogy e hazában, melyet szent István alkotott, szent István hite szerint élhessetek. Védelmi harcz ez; nem támadás. Támadásról senki minket nem vádolhat.

Amit szent Ambrus, azt hangoztatjuk mi is jogosult öntudatunkban: „Mi védó'k vagyunk, nem támadók.“

Hűnek lenni a kath. lelkiismerethez; Istentó'l elénk szabott feladatunk legszentebb kötelmeit teljesitni; hitünket meg nem tagadni; a kath. Anyaszentegyháznak s a kath. lelkiismeretnek a történelem, az alkotmány által biztosított szabadságát megvédeni ; az állami hatalom illetéktelen beavatkozását Szentegyházunk jogkörétől távoltartani: ez nem támadás, ez jogosult védelem.

E védelmi küzdelmünkben nem vádolhat minket senki arról, hogy a békét megzavarjuk. Mi a béke fejedelmének vagyunk gyermekei; a béke érdekében a béke megzavarása ellen szólalunk fel; mi csak hitsorsosaink lelkében élő, azoknak egész valójával összeforrt keresztény hagyományainkat és a családi szentély Isten őrizte tisztaságát és keresztény jellegét védelmezzük. Ez által sem az állam hatalmát, sem mások jogait nem sértjük.

Nem vádolhat bennünket védelmi küzdelmünkben senki a honszeretet hiányáról. A legnemesebb öntudattal kiáltunk fel a vádlóval szemben: „Atyáink hitét valljuk, e czimen vádolj!“1) Atyáink hitét valljuk, a kath. Anyaszentegyház hitét, amely halhatatlan érdemeket szerzett az államok jólétének megalkotása s előmozdítása körül. 0 teremté meg a civilisatiót, Krisztus Jézus szent tanát s malasztját öntve a népek leikébe.

0 vette, közel ezer év előtt, anyai karjaiba magyar népünket a keresztség szentségében s nevelte anyai hűséggel. (3 szerzett állami tekintélyt, jogot és rendet; ő tanitá királyainkat és népünket egyaránt kötelmeikre s azok hűséges teljesítésére; ő szerzett iskolát, tudományt, művészetet ; felemelte a szegényeket, támogatta az elhagyatottakat, szentélylyé tette a családot ; visszaállitá a nőnek méltóságát; ő nyujtá mindazt, ami az államok jólétéhez, boldogságához szükséges, elannyira, hogy szent Ágostonnal szólva, úgy látszik, többet a népek jólétéért akkor sem tehetett volna, ha egyedül a földi élet érdekeinek előmozdítására s biztosítására lett volna rendelve.

Midőn tehát a népek e nagy jótevőjének, a katholikus Anyaszentegyháznak jogait a tervezett újítások ellen védjük, az állami élet legszentebb érdekében küzdünk ; s nemes önérzettel utalunk dicső őseinkre, akik szent hitükkel és annak szent malasztjával szivükben védték a hazát és tartották fenn számunkra.

Nem vádolhat bennünket védelmi küzdelmünkben senki támadásról az állami hatalom ellen. Mi szent hitünk tanítása szerint tiszteljük az Istentől rendelt állami hatalmat s neki engedelmeskedünk. De az állami hatalomnak, melynek Isten a szerzője, meg van az Istentől szabott korláta is; és ez az Isten törvénye.

S éppen ezért mi nemcsak katholikus lelkiismeretünk nevében, alkotmányi- lag is biztosított jogunknál fogva, de az állami hatalom iránt híven őrzett tisztele') S. Basil.