Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

V.

38

annak lényege, érvénye és az ezekből folyó következmények fölött az egyháznak, mint a szentségek letéteményesének és kezelőjének kizárólagos és saját joga;

c) a házasság a katolikusoknál felbonthatatlan szövetség, melynek rendes törvényes kötési formáját saját lelkésze által való összeesketés képezi.

A polgári házasság alapelvei szerint ellenben a házasság csak polgári jogviszony, mely az állami törvényhozás szabályozó jogkörébe tartozik; ez irja elő a házasság bontó és tiltó akadályait, a házasság jogi következményeit és felbonthatóságát ez szabályozza, a házassági köteléki perekben való bíráskodás is ehhez tartozik.

Történjék azután az esketés illetőleg a szándékolt házasság bejelentése akár egyházi, akár polgári, vagy polgári és egyházi közeg előtt, a házasság az említett feltételek mellett mindig polgári.

Szóval keresztények között minden érvényes házasság a szentség jellegével bir, s maga a házasság szentség, úgy, hogy a házassági szerződés és szentség között reális különbség nincsen.

A polgári házasság alapelve pedig a házassági szerződés és a szentség között reális különbséget tesz s a szentség jellegét valami járuléknak tekinti. Ha ezekkel párhuzamba állítjuk a ministerelnök ur nyilatkozatát, mely szerint „a már munkába vett törvényjavaslat a minden állampolgárok közt kötendő házassági viszonyból eredő jogi kérdések fölötti általános állami bíráskodás és a kötelező polgári házasság alapelve alapján lesz kidolgozva", akkor ebben a javaslatban egy, a katli. egyház tanát teljesen kizáró felfogás fog érvényesülni, még pedig kötelezőleg az állampolgárok nagyobb részét tevő katliolikusokra nézve is.

Az ilyen törvényjavaslatról nem lehet azt mondani, hogy a kormány a polgári házasság behozatalával csupán a házasság polgári viszonyait kívánja szabályozni, az egyházi hitelveket pedig érintetlenül hagyja.

A két intézményben: az egyházi és polgári házasságban két egymást kizáró ellentétről van szó; aki az egyiket akarja, az nem akarja a másikat, mert a két álláspont ellentétes, hisz ha a házasfelek a polgári hatóság és az egyházi hatóság előtt is kötnek házasságot, amaz felbontható, emez felbonthatatlan, ugyan melyik lesz érvényes a házasfelekre ?

Azért oly nyilatkozat, mely azt mondja: mi a hitelveket nemcsak hogy sérteni, de érinteni sem kívánjuk — ellenkezik a polgári házasság természetével, egész lényegével.

Az egyház sohasem tagadta, hogy van az államnak törvényhozói és birói hatalma a házasság polgári következményeire s hogy azon jogokat, a melyek az államtól erednek, az állam van hivatva szabályozni.

Tartsa meg az állam ami az államé, de hagyja meg az egyháznak ami az egyházé. Intézkedjék tehát a polgári hatalom a házasságból származó polgári következmények felett, de vegye kiindulásul a polgári törvény a házasság érvényességét vagy érvénytelenségét úgy, a mint azt az egyház meghatározza.

A mondottak szerint az államhoz a házasságnak csak polgári következményei tartozván, intézkedjék az állam ezekről függetlenül, de a házasság lényegéről való rendelkezést, törvényhozást és bíráskodást hagyja meg, mint ezt Krisztus urunk i’endelte, az egyháznak, mert a szentségek ehhez tartoznak.