Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XX.
221 tunkkal felhívunk Benneteket, hogy Ti is csatlakozzatok hozzánk; tömörüljetek főpász- toraitok köré, hogy egyek a hitben, egy szívvel és egy lélekkel, együttesen védjük meg hitünket, Anyaszentegyházunk jogait és lelkiismereti szabadságunkat. Mert az egyházat védelmezni a híveknek is kötelessége, amint ezt Szentséges Atyánk, Krisztus földi Helytartója, a kath. világ püspökeihez 1890-ben intézett „Sapientiae Christianae “ czimü körlevelében következőképen hangsúlyozza: „Az igazságnak védelmére kelni, — úgymond — a tévelyeket a lelkekből kitépni, az Egyház feladata, a melyet minden időben szentül kell teljesítenie, mert Isten dicsőségének, az emberek üdvének védelme reá van bizva. Azonban, midőn a szükség követeli, a hit sértetlenségét védeni nemcsak az elöljárók kötelessége, hanem mindenki tartozik hitét mások előtt nyilvánítani, akár a végből, hogy más híveket oktasson, akár a végből, hogy hitükben azokat megerősítse, vagy hogy a hitetlenek támadását visszanyomja. Engedni az ellenségnek, vagy hallgatni akkor, midőn minden felől felhangzik az igazság elnyomóinak zaja: vagy tétlen ember szokott, vagy az, aki hitében kételkedik. Mind a két eljárás méltatlan és sérelmes Isten ellen; mind a két eljárás ellenkezik a közös üdvvel s az egyesek üdvével, s csak a hit ellenségeinek hasznos, mert ha a jók tevékenysége hanyatlik, a gonoszok merészsége növekszik. A keresztény ember küzdelemre született, a melynek minél nagyobb az ereje, annál biztosabb Isten segedelmével a győzelem.“1) „Bízzatok én meggyőztem a világot.“2) S valóban az Egyházat nehéz időkben akkor fenyegeti a legnagyobb veszély, ha gyermekei között találkoznak néma és közönyös hívek, kikben a néven kivíil alig van valami, a mi katholikus; a kiknek szánandó semlegessége talán veszedelmesebb mint az ellenség nyilt támadása ; mert a hitközöny felbátorítja az ellenfél merészségét. Előre halad az, mert bízik abban, hogy kisem akadályozza támadását. S azok néma bűnrészes- sége, kiknek a kath. Szentegyházat, a kath. szent hitet, a kath. lelkiismeret szabadságát odaadó kegyelettel kellene védeniök, az Egyház ellenségeinek legerősebb szövetségese. Igaz ugyan, az Egyház, isteni Alapitójának Ígéreténél fogva, el nem vész, el nem veszhet, a pokol kapui rajta erőt nem vehetnek;3) ámde ezen isteni ígéret mellett még fennmarad a kath. hívők szent kötelme, hogy külön és együttesen bátran védelmére keljenek szentséges anyjuknak, az Egyháznak, tanainak és adományainak ; mert ha a védelmet elmulasztják, egyesek ép úgy mint egész nemzetek, elveszthetik a hitnek és Egyháznak áldásait. Ez már itt a földön a félénkségnek és közönyösségnek büntetése. Épp azért emelt fővel valljátok, hogy Ti nem szégyenlitek az Evangéliumot, minthogy Istennek ereje az, minden hívőnek üdvözitésére4), és védelmezzétek Ti is Szentegyházatok szabadságát; legyetek hű ragaszkodással szent hitetek iránt s ne engedjétek, hogy Szent István drága öröksége, Egyházunk áldásai, e drága honból elvonuljanak. Legyen nyilvánvaló e hitetek az egész világ előtt; nyilatkozzék az a katholikus emberhez méltó módon, nemes bátorsággal és szilárdsággal, mindig azonban mérséklettel, és a polgári hatalom iránt tartozó tisztelettel. Főleg ne engedjétek, hogy a keresztény katholikus házasság puszta polgári szerződéssé szállíttassák alá és hogy Szent István birodalmában a katholikusok között az Isten és az Anyaszentegy- ház színe előtt megkötött házasság érvénytelennek nyilvánittassék. *) *) Ep. encycl. Sáp. christ. — 2) Ján. 16, 33. — 3) Máté, 16, 18. — 4) Rom. 1, 6.
